Hír

A külföldi könyvtártudományi szakirodalom olyan cikkeire is szeretnénk felhívni a figyelmet, melyek a Könyvtári Figyelő hasábjairól kiszorultak, de mégis érdeklődésre tarthatnak számot. A következőkben a KF 2019/1. száma által lefedett időszakból válogattunk tanulmányokat, ezeket kérésre a [email protected] címről szolgáltatjuk.

Az összeállítás anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni a részadatbázis megjelölésével (K 2018/4).

(Készítette: Bódog András, közreműködött: Szabó Piroska.)

Az Emily Wilding Davison Building, Royal Holloway, University of London című cikk egy olyan korszerű integrált egyetemi épület tervezéséről, kivitelezéséről és működéséről számol be, amely a brit felsőoktatásban tapasztalható szervezeti konvergencia jegyében egyetlen tető alatt fogja össze a hallgatóknak biztosított szolgáltatásokat, ideértve könyvtárat, karrierközpontot, büfét és bankot egyaránt. A többéves előkészítő folyamat után 2015-ben indult az építkezés, a valaha itt tanult szüfrazsettről elnevezett létesítmény pedig 2017 szeptemberében nyitotta meg kapuit. A könyvtár – amely a legtöbb helyet foglalja el az új épületben – az év 350 napján biztosít éjjel-nappali, egész hetes (24/7) nyitvatartást. A gyűjteményt intézményi levéltár egészíti ki, emellett korszerű, 1150 munkaállomásos olvasóterem, különgyűjteményi olvasótermek és csoportos tanulóterek állnak a használók rendelkezésére. A brit múzeumi szabályozásnak megfelelő kiállítóhelyeket is létrehoztak a különgyűjteményi anyagok bemutatására, mindez pedig a legkorszerűbb raktárhelyiségekkel egészül ki. A színes fotókkal gazdagon illusztrált cikk ismerteti a könyvtár elődintézményét, az új épület tervezésének és építésének fázisait, valamint végigvezeti az olvasót a modern tereken és szolgáltatásokon, továbbá ízelítőt nyújt az ott dolgozó könyvtárosok mindennapjaiból is.

A 0–24 órás nyitvatartású könyvtári terek tervezése számos esetben az érdekelt szereplők bevonásával történik. A Space planning in libraries: for students, by students című tanulmány a Fokvárosi Egyetem könyvtároshallgatóinak könyvtári tér tervezésével kapcsolatos projektjeit összegzi. A hallgatók feladata egy folyamatosan nyitva tartó (24/7) posztgraduális könyvtári tér tervének részletes kidolgozása volt. A megoldások – a hallgatók aktuális igényeit tükrözve – a munka és a tanulás funkcióját helyezték előtérbe, ám a hátrányos helyzetű használók sajátos igényei többnyire nem jelentek meg a projektmunkákban. A tanulmány hasznos olvasmány lehet a könyvtári tanulóterek kialakítását fontolgató kollégák számára, hiszen belsőépítészeti ötletek tárházát nyújtva bemutatja a hallgatók elképzeléseit, bepillantást engedve a fiatal felnőttek könyvtárépítészeti igényeibe.

A Ready, set, make! Exploring library resources in a residential hall makerspace című cikk az indianai Ball Állami Egyetemen működő közösségi alkotótér (makerspace) kialakítását mutatja be. Annak érdekében, hogy minél közelebb vigyék a szolgáltatásokat a használókhoz, a könyvtár a pedagógiai karral együttműködésben az elsőévesek kollégiumában hozta létre a tanteremre hasonlító alkotóteret, ahol az oktatást támogató dokumentum- és eszközpark, valamint a máshol is gyakran alkalmazott maker-készletek várják az érdeklődőket. A fő hangsúlyt a csoportos használatra és a tanárjelöltek gyakorlási lehetőségeire fektették, mind a pedagógiai, mind a könyvtárhasználati szempontokat (pl. információs műveltség) figyelembe véve. A könyvtárosok workshopok segítségével is képezték és bátorították a hallgatókat az eszközök kreatív használatára. Az esettanulmány érdekes példája annak a jelenségnek, hogy inkább a könyvtár keresi fel a használót, ahelyett, hogy a bibliotéka falai közé próbálná invitálni.

Egy alkotótér, közelebbről a 3D-s nyomtatás könyvtári megvalósítására összpontosít a St. Petersburg College’s Innovation Lab: how we built a 3D printer… almost című cikk. A Florida állambeli St. Petersburg-i Főiskola Seminole Közösségi Könyvtára az anyaintézménnyel közösen üzemelteti Innovációs Laborját, amely 3D-s nyomtatással többféleképpen is hozzájárul a helyi közösség életéhez, legyen szó akár kórházi beltéri kommunikációs eszközöket az ágyakhoz rögzítő tartók, akár matematikai fogalmakat, műveleteket vizualizáló oktatási segédeszközök nyomtatásáról. A cikk fő témája egy részben önreplikáló (a műanyag pótalkatrészeket kinyomtatni képes), nyílt forráskódú GNU licencnek megfelelő RepRap 3D-s nyomtató építése. A projektet a labor egy önkéntestől „örökölte”, így a létfontosságú, nem nyomtatható alkatrészek már rendelkezésre álltak. A 3D-s nyomtatás technológiai részletei iránt érdeklődők számára ajánljuk a cikket, amely a szóban forgó 3D-s nyomtató műszaki dokumentációját is tartalmazza, számos egyéb hasznos linkkel egyetemben.

A Tech, tips, and ideas for podcasting with or without a studio című cikk a Georgia-i Egyetem jogtudományi kari könyvtárának korszerű médiastúdióját mutatja be, amely minden igényt kielégítő hangkeverő pultjával és korszerű hardver- és szoftverkészletével teljeskörűen alkalmas a könyvtári és egyetemi podcastek (audioműsorok) készítésére. Ám mi a helyzet akkor, ha nem áll rendelkezésre hasonló technika? A következő eszközökre mindenképpen szükség lesz: számítógép, audio/video input, felvevő és vágószoftver, de nagyon szűkös keretek esetén egy okostelefon is elegendő a megfelelő alkalmazások telepítése után. A cikk tanácsokkal szolgál a felsorolt eszközök használatához, feltüntetve az átlagárakat és néhány ingyenes megoldást is felsorolva. Végezetül a szerző ingyenes podcast-szolgáltatókat, valamint gyakorlati alkalmazási tippeket (hostolás, előkép, címkézés, hivatkozás, iTunes/FeedBurner tudnivalók) ajánl az érdeklődők figyelmébe.

A mai könyvtárak számára nagy kihívást jelent a terek kihasználása az állandóan változó olvasói igényekre reagálva. Az Encouraging users to pop in: Popcorn Day in the medical library című cikk egy egyedi marketingmegoldásról tudósít: a Közép-floridai Egyetem Harriet Ginsburg Egészségtudományi Könyvtára igazi 21. századi intézmény, gyűjteményének 98%-át digitális tartalmak alkotják, ám ennek ellenére módot kerestek arra, hogy a könyvtár falai közé is becsalogassák a használóikat. A legsikeresebb népszerűsítési kampányuk az úgynevezett Popcorn Day. Ez pontosan azt takarja, amire mindenki elsőként gondol: a könyvtár vett egy a mozikból ismerős, pattogatott kukoricát készítő gépet, majd az egyetemi közeg gondos elemzését követően minden hét csütörtök délutánját nevezték ki Popcorn Daynek, amikor vendégül látják a hallgatókat egy zacskó pattogatott kukoricára, miközben népszerűsítik a könyvtárat és szolgáltatásait. A cikk a rendhagyó program tervezésére, marketingjére is kitér, valamint a (természetesen pozitív) használói visszajelzéseket is bemutatja.

A Connecting people with city cultural heritage through proximity-based digital storytelling című tanulmány két kanadai könyvtár, a Hamilton Közkönyvtár és a McMaster Egyetemi Könyvtár közös projektjét mutatja be, amely a közelségalapú technológiák (proximity-based systems) segítségével oszt meg Hamilton város helytörténetéről digitális történeteket, érdekességeket a helyi kulturális örökség népszerűsítése érdekében. Az alkalmazott iBeacons technológia a felhasználóknak automatikusan továbbítja egy alkalmazáson keresztül a vonatkozó információkat, amint egy adott helyszín fizikai közelébe érkeznek. A pilotprojekt keretében személyes interjúk és rövid felmérések segítségével tesztelték az elsőként elhelyezett információs pontokat. A város polgárai örömmel fogadtak a kezdeményezést, amely többségüknek újdonsággal is szolgált lakóhelyük történelméről. A módszertani és elméleti kérdéseket is boncolgató tanulmány hasznos olvasmány lehet a digitális történetmesélést alkalmazó megoldások és egyéb közelségalapú technológiák iránt érdeklődők számára.

Szintén a helytörténet áll a Social media as a vehicle for user engagement with local history: a case study in the North East of Scotland című cikk középpontjában. Az esettanulmány egy északkelet-skóciai helyi közösség, a Buckie és környéke halászattörténeti társaság közösségi médiában folytatott tevékenységét vizsgálja. A web 2.0 elhozta a hivatásos kultúraközvetítő szférán kívüli, önszerveződésen alapuló online ismeretterjesztő tartalmak áttörését. A halászattörténeti társaság mintegy nyolcezer fotóból álló gyűjteménnyel büszkélkedhet, amely a maga egészében a székházukban tekinthető meg; Facebook-oldalukon ebből az archívumból válogatnak anyagot. A tanulmány témája a társaság digitális történetmesélő posztjainak mennyiségi és minőségi vizsgálata egy egy hónapos időszak tekintetében. A tárgyalt helyi közösség tevékenységének bemutatása mellett a szerző ismerteti a releváns szakirodalmat is, így azok számára is tanulságos olvasmány lehet, akik hivatásból érdeklődnek a közösségi média kulturális és közösségépítő szerepe iránt, hiszen a cikkből egy minden részletre kiterjedő elemzést kapunk egy Magyarországon is használt helytörténeti ismeretterjesztő formátumról.

Lejárt-e a késedelmi díjak ideje a könyvtárainkban? – teszi fel a kérdést az Are fines overdue in our libraries? című cikk. A Dél-afrikai Köztársaságban jelenleg nem szabályozza jogszabály a könyvtári bírságolást: a még mindig érvényben lévő, közkönyvtárakra vonatkozó rendelet 1981-re datálható, de ez nem számol az eltérő településszerkezettel bíró régiók sajátosságaival, így fordulhat elő, hogy a szegény vidéki területeken figyelhető meg a legmagasabb és legalacsonyabb késedelmi díj egyaránt. A szerző szerint mindenképp kívánatos a helyzet jogi rendezése, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a könyvtáraknak egyáltalán szükségük van-e késedelmi díjakra, hiszen az így beszedett összegek a legtöbb esetben igen marginális mértékben járulnak hozzá az intézmények bevételeihez. Felsorakoztathatók érvek a bírságolás ellen, ugyanakkor érdemes kiemelni néhány, a késedelmi díjak jelentőségét hangsúlyozó szempontot is a nemzetközi szakirodalomból. Bárhogy is vélekedjünk a késedelmi díjak kérdéséről, a szerző hangsúlyozza, hogy a dokumentumok könyvtárba való visszakerülése a döntő, amivel összefüggésben néhány gyakorlati tanácsot is olvashatunk, hogyan érhető el a könyvek visszahozatala – késedelmi díjak nélkül.

Más jellegű kockázati tényezőket vesz számba a Top 10 security risk factors for public and academic libraries című cikk. A szerző a listát leginkább az amerikai könyvtárügy kihívásai alapján állította össze, az alábbi rizikófaktorok azonban máshol is előfordulhatnak a könyvtárakban:

1.      agresszív hajléktalanok (mentális betegségek vagy tudatmódosító anyagok használata miatt);

2.      ransomware – kibertámadás zsarolóvírusokkal;

3.      egyéb komputervírusok és malware-ek beférkőzése olvasói adathordozókon;

4.      pornófilm-rajongók a könyvtárakban;

5.      egymással „hajbakapó” internetfüggők az olvasói számítógép-termináloknál;

6.      parancsolgató olvasók (az én az adómból/tandíjamból kapják a fizetésüket!);

7.      fennsőbbséges oktatók;

8.      szexuális zaklatás a könyvtári személyzet irányában;

9.      segítő kutyák vs. házi kedvencek;

10.  kábítószer-használók (ópiátfüggők).

A szerző természetesen az általa ismert megoldási javaslatokat is megosztja az olvasókkal.