+36 1 224-3788Elérhetőségek
Magyar könyvtártörténeti kronológia 5.
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Könyvtári Intézete szervezésében 2023. április 17-én bemutattuk Gerő Gyula művelődéstörténeti jelentőségű műve, a Magyar könyvtártörténeti kronológia 5. kötetét.
Nagy várakozással készültünk Gerő Gyula Magyar könyvtártörténeti kronológia 5. kötetének bemutatására. Habár már 2021-ben megjelent, a koronavírus-járvány hosszú ideig akadályozta, hogy méltóképpen bemutathassuk. Így most, 2023. április 17-én került sor rá az Országos Széchényi Könyvtár 516-os termében.
Elsőként Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója köszöntötte a szép számú közönséget, beszédében nagy elismeréssel méltatva Gerő Gyula életművét. Megemlékezett arról is, hogy április 13-án volt egy éve, hogy eltávozott közülünk a haláláig aktívan dolgozó, nagy tudású kolléga. Ezt követően Szüts Etele, a Könyvtári Intézet igazgatója felkérte Rácz Ágnest, hogy idézze fel a Kronológia összeállítójának hetvenévnyi könyvtárosi életútját.
Rácz Ágnes, aki hosszú éveken át támogatta Gerő Gyula munkáját az anyaggyűjtésben, az összeállításban és a szerkesztésben, és aki egyben a Gerő Gyula „otthonául” szolgáló Könyvtártudományi Szakkönyvtárnak is a vezetője volt 2005-ig, a hosszú és gazdag életpályából elsősorban a Kronológia összeállítása szempontjából jelentős mozzanatokat vette számba.
Az 1925. február 13-i somogyszili születés, a veszprémi piaristáknál és a kaposvári állami gimnáziumban folytatott középiskolai tanulmányok, a Pécsen 1948-ban szerzett jogi és államtudományi doktorátus, az 1944-es katonai behívó, az amerikai fogság, majd a jogi tanulmányok folytatása történelemmel és művészettörténettel kiegészítve mind hatással voltak Gerő Gyula későbbi pályájára, 1949-ben megtalált könyvtárosi hivatására. Ekkor kezdett Kaposváron, a körzeti könyvtárban társadalmi munkában dolgozni, majd a megalakuló városi könyvtár tiszteletdíjas könyvtárosa lett. 1950-ben Bajára nevezték ki a városi könyvtár vezetőjének. Itt figyelt fel az agilis fiatalemberre Sallai István, aki munkatársnak hívta a Népkönyvtári Központba, majd az OSZK-ban megalakuló könyvtári módszertani osztályra. Együttműködésükből két közös könyv is született.
1954-től több mint húsz évig a Könyvtáros című folyóirat olvasószerkesztője volt, és a cikkek korrigálásának hozadékaként rengeteg könyvtártörténeti adathoz jutott. 1976-tól főszerkesztőnek nevezték ki a havilaphoz. Kilenc évig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott ebben a minőségében, miközben számos egyéb munkára is megbízást kapott. 1989-től 1996-ig a Könyvtári Levelező/lap szerkesztőjeként tevékenykedett.
Megszólalásaiban, írásaiban rendszeresen visszatért az általa hétköznapi könyvtártörténet-írásnak nevezett téma. Többször, több helyen is kifejtette, miért fontos, miért könyvtárosi kötelesség a történeti szemlélet érvényesítése, az összefoglaló könyvtártörténeti munkák megszületéséhez nélkülözhetetlen tények, adatok, emlékek, dokumentumok tudatos gyűjtése és feltárása. A könyvtáros önbecsüléséhez ugyanis nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Ahogy a 2005-ben az Ózdi Városi Könyvtárban rendezett, Könyvtári értékek – könyvtári emlékek című konferencián mondta, „múltunk, örökségünk lelkiismeretes feltárása és birtokba vétele nélkül a könyvtárosság sorstalan, a híre is csak árnyék”.
Rácz Ágnes még két kötetet tartott fontosnak kiemelni az életműből: a Könyvtár a megyeházán című dokumentum-összeállítást, kommentált naplót és A könyvtárügy Somogy megye napilapjaiban 1919–1944 című repertóriumot, mely valójában inkább sajátos krónikája a somogyi könyvtárak történetének a napilapok tükrében bemutatva. Utóbbit posztumusz adták ki, és mindössze tíz nyomtatott példány készült belőle – egyet a Könyvtártudományi Szakkönyvtár kapott ajándékba. Az online változat a kaposvári megyei könyvtár honlapján a Kiadványaink menüpont alatt található meg
(http://www.mvkkvar.hu/files/pdf/Somogy_konyvtari_repertorium_1919-1944.pdf).
Rácz Ágnes köszönetet mondott a Könyvtártudományi Szakkönyvtár által a könyvbemutató alkalmából készített kis könyvkiállításért, mely jól illusztrálta Gerő Gyula egész könyvtárosi munkásságát.
Szüts Etele megköszönte az életpálya bemutatását, és átadta a szót Pogány Györgynek. Ő először ismertette a kronológia műfajának jellemzőit és típusait, hogy aztán az így felállított koordináta-rendszerbe illeszthesse a Kronológiát. Kosáry Domokosnak „a történelem totális” kifejezéséből kiindulva a történelmi tények, adatok és az azokat rögzítő történelmi források kapcsolatáról, valamint az eseménytények és az azokból a történészek által forráskritikával, logikával kikövetkeztetett struktúratények viszonyáról szólt. A megalkotott struktúratények szükségesek ahhoz, hogy a történész „az egykori jelent a maga megközelítő teljességében, szakmai felkészültsége és a történettudomány változó paradigmái függvényében minél hitelesebben és pontosabban ábrázolni és megjeleníteni tudja” – mondta Pogány György. A történeti valóság rekonstrukciója tehát összetett, komplex feladat. A tények, adatok felkutatása és rendszerezése nélkül nem jöhetnének létre a történeti összegzések. Az adatok, tények, források rendszerezésének eszközei közül az egyik segédlet típus az eseménytényeket szigorúan időrendbe helyező kronológia. A kronológia sokféle lehet, például földrajzi alapú, általános történeti kronológia vagy egy szűkebb szakterületre vonatkozó, csupán az adatokat közlő, avagy annotált, személyre irányuló, válogató vagy teljességre törekvő – az előadó ezek mindegyikére konkrét és szemléletes példát is adott. A keretek eme kijelölése után megállapította, hogy Gerő Gyula Kronológiája a fenti szempontokat figyelembe véve országos, szakterületi, teljességre törekvő és annotált mű.
Rácz Ágnes a következőkben a Kronológia keletkezéséről és a szerkesztés kérdéseiről beszélt. Gerő Gyula már 1977-ben elkezdte a szisztematikus adatgyűjtést, melynek eredményét az 1978. júniusi Könyvtárosban adta közre. Ezután a Könyvtáros megszűnéséig rendszeresen megjelent a lapban az éves eseménytár. Visszamenőleg is gyűjtötte az adatokat, és az 1970. évvel kezdve ezeket is megjelentette a Könyvtáros 1985–1986-os évfolyamának számaiban. A 2001-től 2004-ig terjedő időszak a Könyvtári Figyelőben látott napvilágot két részletben, 2003-ban és 2006-ban.
A Könyvtáros megszűnése után kereste meg Rácz Ágnest azzal az ötlettel, hogy az addigi anyagot adatbázisba kellene szervezni. Ágnest vonzotta a feladat, így belevágott az adatbázis-tervezésbe a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban akkoriban használt Micro ISIS adatbázis-kezelő szoftver segítségével. A kísérlet sikerrel járt, az adatbázis a mai napig is használható, persze az eredeti DOS-os verzió helyett már Windows alatt fut.
A Könyvtárosban megjelent eseménytárak után következett a Gyula által kézzel, katalóguscédulákra írt adatok rögzítése, folyamatosan, 50–100 tételenként. Az egyre bővülő adattár már segédeszközként szolgált a további adatok ellenőrzéséhez, kiegészítéséhez is. A munka különösen Gerő Gyulának a Könyvtári Levelező/Lap szerkesztésétől való visszavonulása, vagyis 1997 után vált intenzívvé. Minden számba jöhető forrást elolvasott a központi napilapoktól a könyvtári évkönyveken és szaklapokon át az éves beszámolókig és a publikációk hivatkozásaiig. Kutatott a Magyar Országos Levéltárban, az OSZK Kézirattárában és Hírlaptári olvasótermében. Információk után nyomozott a könyvtári meghívók tömkelegében, és személyesen, telefonon vagy levélben kereste meg az érintett könyvtárosokat egy-egy adalékért, pontos információért. Kifejezetten kényes volt a regisztrálandó adatok pontosságára, és zsörtölődött, ha nem kapott megbízható, hiteles információt.
A 2010-es években csípőfájdalmai és -műtétje után már nem járt be naponta az OSZK-ba, de kiemelt olvasóként az Olvasó- és tájékoztató szolgálat jóvoltából házhoz kaphatta a hírlapanyagot a somogyi repertórium összeállításához. 2020 tavaszától a koronavírus-járvány házhoz kötötte őt és Rácz Ágnest is, így a továbbiakban a telefon és az internet lett a fő munka- és kommunikációs eszközük. Az adatokat Ágnes kereste a teljes szövegű magyar adatbázisokban, és (a saját céljaira gyűjtött közlemények mellett) a Kronológiához is bőven talált információkat. Ezeket elküldte Gyula unokájának, aki a nagyapjától kapott nyomtatón kinyomtatva juttatta el őket Gyulához. Ő aztán megalkotta belőlük a kronológiai és repertóriumi tételeket, és telefonon diktálta be Ágnesnek a pótlásokkal és a javításokkal együtt.
A 2002–2004-es Kronológia Könyvtári Figyelő-beli 2006-os közreadása után Gerő Gyula önálló kötetet tervezett 2007-es záróévvel. A kötethez a MicroISIS-ből kinyert adathalmazt Rácz Ágnes formázta meg szövegszerkesztőben. (Ebből az is következett, hogy az innentől felmerülő módosításokat már két helyen kellett átvezetnie.) Gyula további kihívásról is gondoskodott: egy tördelőszerkesztővel való együttműködés során szerzett keserű tapasztalatai miatt úgy döntött, legjobb lesz, ha a szöveg tördelését is Ágnes végzi. Fel is kérte erre a munkára is, ő pedig nem futamodott meg a feladat elől. Szerzett egy kiadványszerkesztő programot, és autodidakta módon elsajátította a használatát. Gyulától sokat tanulva a helyes és szép tördelés kívánalmairól, így készítette el a Kronológia öt kötetét és a Somogy megyei repertóriumot (továbbá vár még rá a Tolna megyei kronológia is).
Az első rész 996–2007-es évköre három kötetben „fért el”. A második rész a 2008–2010-es éveket és újabb pótlásokat tartalmaz. A negyedik, utolsónak szánt kötet elkészülte után Gerő Gyula még olyan könyvtári területekről talált új adatokat, mint a kaszinói, egyleti, szakszervezeti keretekben működő könyvtárak, ezért elhatározta az ötödik kötet összeállítását. Ebbe a kronológiai rész mellett az 1945 előtt nyomtatásban megjelent könyvtári katalógusok, könyvjegyzékek bibliográfiái is bekerültek, ahogy a kitüntetett könyvtárosok névtára is.
Ismét Pogány György vette át a szót, hogy részletesen bemutassa a Kronológia ötödik kötetét, mely az előző négy kötethez tartozó pótlásokat tartalmazza 996-tól 2010-ig, valamint a kitüntetettek adattárát 1954 és 2012 között. Gerő Gyula a könyvtárakkal, a könyvtárüggyel és könyvtárpolitikával, valamint a könyvtárosokkal kapcsolatos eseményeket összesen húsz tárgykörből gyűjtötte. Az adatok mennyisége tiszteletet parancsoló: 1500 új eseménytétellel, 736 személlyel, 531 intézménnyel, 164 kiadvánnyal bővültek 20 310-re, 6480-ra, 4934-re és 2708-ra az előzményekben rögzített adatok. Jelentősen gyarapodott a szakegyleti-szakszervezeti könyvtárakra vonatkozó események köre is. Érdekesség, hogy a könyvtárakkal, könyvtárosokkal kapcsolatos bűncselekményekről is olvashatunk közléseket.
Az 5. kötetben található a bibliográfia a könyvtári katalógusokról: 401 település 1409 intézményének 3032 katalógusa, valamint a központi katalógusok és törzsanyagjegyzékek, illetve mintakatalógusok. Ez a gyűjtés is fontos könyvtártörténeti forrásanyag.
Mind az eseménytárat, mind a kitüntetett könyvtárosok névtárát gazdag mutatórendszer tárja fel. Előbbit a személynevek mutatója, az intézménynevek, szervezetek, települések és földrajzi egységek mutatója, valamint a tárgymutató. A kitüntetettekhez hat mutató csatlakozik: 1) Kitüntetett könyvtárosok névtára; 2) Földrajzi (települések szerinti) és intézményi mutató; 3) Kitüntetések szerinti mutató; 4) Időrendi mutató, Pro memoria: Emlékeztető-figyelmeztető a kitüntetett könyvtárosok évfordulóira; 5) Időrendi – dátumok szerinti – mutató; 6) Települések szerinti mutató.
A műhöz kapcsolódik Gerő Gyula tanulmánya, amely bővített változata a Könyvtári Figyelő 2000. évi, kitüntetett könyvtárosok névtárát tartalmazó különszámában megjelentnek. Ezenkívül olvashatjuk a Kis magyar könyvtári kitüntetéstörténetet, mely a szakmai kitüntetések részletes leírását, a díjazottak életkori, nemi, könyvtártípus szerinti áttekintését tartalmazza. Pogány György biztosította a leendő olvasókat, hogy habár „az adatközlések stílusa racionális, takarékos, mégis olvasmányos és klasszikusan letisztult, így egyáltalán nem száraz és unalmas adatmennyiséget tanulmányoz a használó”.
Végül Kégli Ferenc, az OSZK nyugalmazott osztályvezetője idézte fel Gerő Gyulához fűződő emlékeit. Ötven éve, hogy Gerő felfigyelt az egyik cikkére, amely a megyei könyvtárak helyismereti közleményeinek egységesített bibliográfiai leírását sürgette az adatok megoszthatósága céljából. 1988-tól kezdve, mikor Kégli Ferenc már az OSZK munkatársa volt, rendszeresen cseréltek adatokat, kölcsönösen segítették egymás kutatásait. Gerő Gyula több megjelent művét személyes hangú dedikációval ajándékozta neki, Kégli Ferenc pedig a Kronológia negyedik kötetéről recenziót írt a Magyar Könyvszemlében, míg az ötödik kötetről a Könyvtári Figyelőbe készített ismertetést.
Gerő Gyulának nemcsak a Kronológia öt kötetét köszönhetjük, hanem a Veszprém megyei könyvtárak 1086 és 2003 közötti eseménytárát, a kaposvári megyei könyvtár és a Somogy megyei járási könyvtárak 1945 és 1960 közötti történeti kronológiáját, Vas megye könyvtárainak 1470 és 2006 közötti eseménytárát és a Komárom-Esztergom megyei könyvtárak eseménytörténetét a kezdetektől 2007-ig. Közreműködött Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2021-ben megjelent könyvtártörténeti kronológiájának összeállításában is. A Fejér megyei települések könyvtártörténeti kronológiáját Gerő Gyula anyagából kiindulva Kégli Ferenc készítette el webes formában, a Tolna megyei könyvtáraké pedig, ahogy Rácz Ágnes említette, szintén készülőben van.
Gerő Gyula gyűjtőmunkája és Rácz Ágnes szerkesztői és bibliográfiai munkássága kiindulási alapot nyújthat a települési könyvtárosoknak a munka folytatásához, a helyi események rögzítéséhez, és ösztönözheti a kollégákat, hogy a helyi források feldolgozásával elkészíthessék saját teljes körű helyi kronológiájukat. „Rajtunk áll, hogy amit Gerő Gyula országos léptékben már megvalósított és befejezett, azt lokális méretekben folytassuk (akár csak digitális formátumban megjelenítve) – megőrizve és továbbadva ezzel településeink kulturális örökségének, könyvtári kultúránknak – és egyben Gerő Gyulának – az emlékezetét” – fejezte be megemlékezését Kégli Ferenc.
F. E.
Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: 1276 Budapest, Pf. 1205
Tel: +36 1 224-3725
Email: [email protected]