Hír

Könyvtárosként és polonistaként óriási megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Országos Széchényi Könyvtár támogatásával önkéntesként részt vehettem a 83. IFLA Könyvtári és Információs Kongresszuson (IFLA World Library and Information Congress 83rd IFLA General Conference and Assembly), melyet Lengyelországban, a sziléziai Wrocławban rendeztek – abban a városban, amely 2016-ban kiérdemelte az Európa kulturális fővárosa címet. (Korábban már két alkalommal, 1936-ban és 1959-ben is Lengyelország adott otthont az éves IFLA konferenciának, azonban a helyszín mindkét esetben Varsó volt). Az idei konferencia alcímében foglalt hívószavak, azaz Könyvtárak, Szolidaritás, Társadalom nem csupán a jelenkori kihívásokra és feladatokra utaltak, hanem másodlagos olvasatban az otthont adó ország nem annyira távoli történelméhez is kapcsolódtak. A kongresszus két fő szervezője a hágai székhelyű IFLA (International Federation of Library Associations and Institutions) és az IFLA WLIC 2017 National Committee volt – utóbbi ez esetben a Lengyel Nemzeti Könyvtárat takarja.

A helyszínről

Az események fő helyszínéül a Hala Stulecia (Centennial Hall, Centenáriumi Csarnok), Max Berg építész korai modern műremeke szolgált, mely 2006-ban került fel az UNESCO Világörökségi Listájára a világ legnagyobb vasbeton középületeként. Nevében a lipcsei csata századik évfordulójára utal. A méreteiről sokat elárul, milyen léptékű és jelentőségű események számára biztosított helyet. 1948-ban itt rendezték az Értelmiségiek Világkongresszusát a Békéért, melyen 4000 fő vett részt – zömmel írók, művészek és tudósok – többek között Pablo Picasso, Bertold Brecht vagy Mihail Solohov. 1997. májusában, a 46. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson mintegy tízezren hallgathatták II. János Pál pápa szavait; 2010-ben pedig a 14. Dalai Láma látogatásakor fogadhatták a többezres közönséget.

Szoftverek

Már az utazás előtt felkészültem, mely előadásokon szeretnék jelen lenni. Ehhez nagy segítséget nyújtott a konferencia honlapján elérhető részletes program és annak egyéni órarend tervező platformja. A könnyű áttekinthetőséget szolgálta a naponkénti bontással (azon belül óránkénti idősávokkal) és helyszínenként különálló oszlopokba szerkesztett programösszesítés. Bár a kongresszus programját minden résztvevő 228 oldalon, nyomtatott formában is kézhez kapta, aki nem szerette volna az – egyébként tekintélyes súlyú – kiadványt napközben magával cipelni, annak praktikusabb lehetőséget kínált az okoseszközökre letölthető IFLA WLIC 2017 mobilalkalmazás. Mindazok, akik nem tudtak személyesen részt venni a konferencián, de kíváncsiak rá, akár innen is beszerezhetik a számukra releváns információkat; ezért most bővebben részletezném, mi mindent tartalmaz ez a hasznos kis applikáció.

A személyre szabható menetrend összeállítása mellett kereshetünk ülésszakra, előadásokra, kiállítókra, az egyes előadók neveire. A poszterszekció absztraktjai, sőt, néhány esetben maga a poszter is letölthető nagy felbontású PDF formátumban. (A honlapon és az alkalmazásban a poszterszekció dokumentumai jelen beszámoló írásakor még meglehetősen hiányosak voltak, aki a teljes képanyagra kíváncsi, megtekintheti Koreny Ágnes Librarian day by day c. szakmai facebook-oldalán). Az expo 69 kiállítójára vonatkozó fontosabb információk (úgy mint cégtörténet, ismertetők és pontos elérhetőségek: székhely, telefonszám, e-mail, honlap, továbbá az adott stand pontos helye a kiállítótérben) szintén részei az alkalmazásnak. (Természetesen a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – és az MKE Vándorgyűlésen is sikerrel alkalmazott módon – itt is játékos formában igyekeztek az érdeklődést fokozni: minden regisztrált vendég kapott egy nyomtatott pontgyűjtő füzetet, amelybe legalább 25 különböző kiállító pecsétjét kellett a nyereményjátékban résztvevőknek összegyűjteni, a sorsolás főnyereménye pedig egy fő ingyenes részvétele volt a következő évi, kuala lumpur-i IFLA konferenciára).

Az egyes menüpontok között – az aktuális trendeknek megfelelően – a közösségi médiához kapcsolódó funkciók sem maradhattak ki: a #WLIC2017 hashtag-gel megosztott tweet- és facebook-bejegyzések linkjeihez lehetett itt eljutni. Az alkotók által jópofának szánt funkció azonban a műfaj jellegéből fakadóan csekély információértékkel bírt, leginkább marketingcélokat szolgált. Térképeket is találtunk az alkalmazásban, ám ezek a nyomtatott kiadványban szereplőkhöz hasonlóan nem minden esetben fedték a tényleges teremszámokat és helyszíneket. A Networking a többi résztvevővel való kapcsolatépítést segítette volna, de csak nagyon kevesen regisztráltak rá, ráadásul nem is lehetett az itt létrejött kapcsolatokat a többi, széles körben elterjedt web 2.0-es szolgáltatásba importálni, mint a LinkedIn vagy a Facebook. A könyvtárlátogatások pontos helyszíneit és az ezekhez kapcsolódó intézménytörténeti érdekességeket is találhattunk, ha tovább bogarásztunk a menüpontok között. A képek menüben a konferencia Flickr-oldalára juthattunk el, amely előadásonként és eseményenként külön mappákban, jól kereshető módon gazdag és minőségi képanyagot szolgáltatott, melyek elkészültében nagy szerepe volt a hivatásos fotósoknak. Természetesen évtizedünk egyik legfőbb hóbortja, a szelfi mód sem maradhatott k: három különböző IFLA logós kerettel is megörökíthettük magunkat az utókornak. Egy QR-kód olvasót is rejt az alkalmazás, bár ez nem minden esetben működött megfelelően. Összességében – a hibáival együtt is – az applikáció rendkívül hasznos segédletnek bizonyult; sőt – tekintettel arra, hogy egyes tanulmányokat pótlólag küldtek a szerzők – mindazok is haszonnal forgathatják, akik csak a későbbiekben találtak számukra érdekes témakört.

Az önkéntességről

A lengyelországi önkéntes koordinátor hölggyel, Joanna Golczykkal váltott levelezést követően az önéletrajzom, korábbi szakmai tapasztalatim és motivációs levelem alapján a szinkrontolmácsokat támogató csapatba osztottak. A további információkat csoportvezetőmtől, Wojciech Pawlatától kaptam meg egy rendkívül részletes, jól előkészített, 19 oldalas PDF fájlban. Már első olvasatra is nyilvánvalóvá vált számomra – amikor szembesülnöm kellett vele, hogy az eredetileg tervezett 3 helyett 5 napra leszek beosztva – hogy a szekcióülések és kerekasztal-beszélgetések tartalmi kivonatolása helyett sokkal inkább az operatív teendőkről fogok részletesen beszámolni; különösen a miatt, mert ritkán adódik lehetőség egy ekkora léptékű rendezvény kulisszái mögé látni és a mindennapi teendőiben részt venni. Ennek megfelelően sokak számára kissé kritikusnak tűnhet néhol a hangnem, ahogyan jelen beszámolómban fogalmazok, ugyanakkor igyekszem egy-egy vázolt probléma bemutatásakor javaslatokat is tenni a lehetséges megoldásokra. Bízom benne, hogy az alább leírt tapasztalataimat és észrevételeimet a későbbiekben egy hasonló méretű, hazai körülmények között rendezett könyvtári konferencia szervezői is haszonnal forgathatják.

A Wojciech Pawlatától kapott dokumentum alapján több pozitívumot is leszűrtem. Azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, hogy rengeteg munkát fektetett a rábízott tevékenységek előkészítésbe – ami korábbi rendezvényszervezői tapasztalataim alapján kulcsfontosságú a sikeres lebonyolításhoz. Másodszor szimpatikus volt, hogy képes a várost és a helyszínt nem ismerő külföldi fejével gondolkodni, és bőségesen ellátott minket olyan információkkal, mint a szövegben előforduló rövidítések magyarázata, ezek mely épületeket jelölik és hol találhatók a térképen, külön színkóddal feltüntetve az egyes csoportok munkaállomásait (mindez evidenciának tűnhet, de a többi munkacsoport nem minden esetben kapott ezekre vonatkozó tájékoztatást). A közlekedéssel kapcsolatban is tájékozódhattunk, úgy mint a fontosabb állomásoktól mennyi időbe és pénzbe kerül az utazás, mely taxitársaságoknak a legkedvezőbbek a tarifái, de a reptéri transzferről is közölt pontos részleteket. A busz- és villamosközlekedésről megtudtuk, a konferencia ideje alatt a résztvevők a badge-ük felmutatásával ingyen utazhatnak a városi tömegközlekedésen. (Szépen mondva „tasakos szolgálati nyakbavaló”-nak fordíthatnám. Az akadémiai szótár szerint a pontos magyar jelentése bárca, ám e kifejezés használatától inkább eltekintenék). Emellett a dokumentum a helyi közlekedési vállalat útvonaltervező oldalához és a főbb közlekedési csomópontok elhelyezkedését szemléltető Google-térképekhez is tartalmazott egy tematikus linkgyűjteményt. Azt is megtudtuk, hogy a mellényünk színe piros lesz, az időjárás pedig arrafelé rendkívül változékony. E két információ valamelyest megkönnyítette a megfelelő ruhadarabok kiválasztását a csomagoláskor. Az utolsó oldalon figyelemfelkeltő tipográfiával szerepelt a csoportvezetőnk szinte összes elérhetősége: az okoseszközzel beolvasható Messenger-kódja, link a Facebook-profiljához, az e-mail címe és a munkahelyi telefonszáma, mely alapján iMessegen és Whatsappon keresztül is megtalálhattuk.

A magyar önkéntes csapat tagjaival augusztus 16-án este érkeztünk meg egynapos utunkat követően Wrocławba. A helyi tömegközlekedés igénybevételekor az abszurd humor kedvelői jót derültek volna rajtunk, amikor társaimtól megkérdeztem, mi villamosmegálló neve, ahová megyünk. „Hát tramwajowa” – szólt a felelet, én pedig egyre reménytelenebb ábrázattal magyaráztam: pontosan tudom, hogy van a villamos lengyelül, de mi a villamosmegálló neve. Ekkor egy tájékozató levelet kezdtek a többiek lobogtatni. Amikor a przystanek Tramwajowa kifjezést megláttam, gyanút fogtam, mert birtokos esetben y-ra kellett volna végződnie. Szóval bizony, Wrocławban valóban létezik egy „villamosmegálló” nevű villamosmegálló.

A szállásunk

A körülbelül háromszáz önkéntest egy frissen felújított egyetemi kollégiumban szállásolták el (annyira frissen, hogy az építési munkálatok jelentős része még ottlétünkkor is folyt). Itt további komikus jeleneteket eredményezett, hogy a portás hölgy az anyanyelvén kívül semmilyen egyéb nyelven nem kommunikált, így komoly fejtörést okozott a szláv nyelveket nem ismerő önkéntesek számára egyáltalán a szobakulcs kikérése is (ezt végül cetlizéssel vagy a tenyerükre írt szobaszámmal oldották meg a legtöbben). A szobánkban – az olyan alapszolgáltatásokon túl, mint törülköző és ágynemű – sok-sok apró, praktikus ajándék fogadott bennünket: egy IFLA WLIC 2017 logós bögre, egy-egy müzliszelet, 10 napra elegendő instant kávé, egy doboz tea, tasakos cukor, műanyag tányérok és evőeszközök. WIFI sajnos nem volt a szobákban, ezt a problémát végül Fruzsi és Barbi egy, a legközelebbi műszaki boltban vásárolt UTP kábellel hidalta át. A fentiek fényében a catering-csomag mellé különösen hasznos lett volna egy nyomtatott, áttekintő térkép a városról, a főbb közlekedési útvonalak feltüntetésével; továbbá egy rövid tájékoztatás is, hol találhatók boltok, rendelők, gyógyszertár, posta, stb. a közelben. Szerencsére a tiszta, rendezett környezet, a puha fekhely és az illatos ágynemű kárpótolt minket a kezdeti nehézségekért.

A képzésről

(A “strater pack”. A térképet Gerencsér Judit szerezte).

Augusztus 17-én a közös délutáni tréninggel kezdetét vette az önkéntesek felkészítése. Itt vehettük át – a már említett – badge-ünket, amely a nevünkön kívül egy QR-kódot, színcsíkot, az általunk beszélt, hivatalos IFLA nyelveket jelölő zászlócskát, egy külön zsebben a kivonatolt programot és – bizonyos szolgáltatásokra való jogosultság esetén – catering-bónokat is tartalmazott. Egy adminisztrációs hiba okán én csak két nappal később kaptam meg a badge-emet, de a konferencia hivatalos kezdési időpontja előtt nem is használhattam volna utazásra, így valamivel könnyebb volt türelemmel kivárnom az elkészültét. A regisztráció során megkaptuk a piros, nejlon mellényünket, elején az esemény logójával, hátán a jól olvasható ASK ME felirattal. Nem hordhattunk a feliratot eltakaró ruhadarabot vagy hátizsákot, ezért mindnyájan kaptunk egy-egy szürke-piros válltáskát, benne olyan céges ajándékokkal, mint IFLA-s elemlámpa, a már említett 288 oldalas részletes program, néhány Wrocławot népszerűsítő szóróanyagot, a Lengyel Könyvtárosok Egyesülete (Stowarzyszenie Bibliotekarzy Polskich) ajándékaként pedig egy aprócska jegyzetfüzet tollal és színes jelölőcédulákkal, illetve egy nagyon hasznos, csomagolt kézfertőtlenítő kendőt is magában rejtett. Az önkéntesek útmutatóját csak napokkal később kaptuk kézhez. Noha a berlini székhelyű K.I.T. Association & Conference Management Group már ötödízben szervez IFLA kongresszust, meglepve tapasztaltunk néhányszor bizonyos fokú szervezetlenséget. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy az IFLA kongresszusok történetében most először áll nemzetközi résztvevőkből az önkéntes csapat – eleve ennek köszönhettük mi is a lehetőséget, hogy részt vehettünk az eseményen – és nem csupán a fogadó ország biztosítja a stábtagokat. Annak oka, hogy az információáramlás épp egy információs konferencián ennyire nehézkes, valószínűleg abban a megfigyelésben keresendő, hogy mindig a suszter cipője lyukas.

A közös képzés köszöntéssel és prezentációk bemutatásával kezdődött, itt tudtuk meg, hogy mi is hivatalosak vagyunk a 22-ei kulturális estre, és itt ismertették a badge színcsíkjainak jelentését is. (Erre a későbbiekben visszatérek). A csoportvezetők bemutatása, majd az ő segítségükkel egy-egy 25-30 fős csoporthoz kapcsolódva a helyszínbejárás következett. A rendezvénytér kialakítása viszonylag jól átgondolt koncepciót követett, még imaszoba is helyt kapott a helyszínek között. Ezt követően ismét visszatértünk az önkéntesek számára kijelölt épületbe, ahol újabb prezentációkat láthattunk, majd ismét a csoportvezetőink köré gyűltünk és visszamentünk a konferenciahelyszínre, ezúttal bemutatva konkrét munkaállomásainkat, majd újra összeverbuváltak mindnyájunkat egy közös csoportkép erejéig. A fentiekből az alábbi tapasztalatokat szűrtem le: először is célszerű előző nap felmérni, adott napszakban milyenek a fényviszonyok ott, ahol a csoportképet szeretnénk majd elkészíteni, annak érdekében, hogy ne a helyszínen kelljen rögtönözni. Másodszor: célszerű először a teljes létszámú csoportnak előadást tartani, aztán a 25-30 fős csoportoknak és csak ezt követően a tényleges, néhány fős munkacsoportoknak, mert a folyamatos szétválás és újraegyesülés nem csak időigényes, de a szervezetlenség látszatát is kelti.

Könyvtárlátogatás saját szervezésben

Ezt követően a többségünk számára két pihenőnap következett (ekkor a konferenciaanyagokat tartalmazó hátizsákok összeállításával megbízott, illetve a korai érkezők regisztrációját végző munkatársaink dolgoztak csak). Felderíthettük Wrocław gyönyörű óvárosát, majd meglátogattuk a vasúti főpályaudvar épületében üzemelő, ez év májusában megnyitott, a városi könyvtárhoz tartozó fiókkönyvtárat, melyről korábban Koreny Ágnes két ízben is beszámolt Librarian day by day c. szakmai blogján. (ekkor és ekkor). Az olvasótér belső kialakítása a helyi Rea Design tervezőiroda munkája, a meglepő koncepció legfőbb célja az otthonérzet keltése volt, ennek megfelelően nevükben és berendezésükben is a lakás egyes helyiségeire utalnak a részlegek nevei – úgy mint „előszoba”, „nappali”, „konyha”. A könyvtár alapterülete 580 négyzetméter, melyben közel 20 ezer dokumentum: könyvek, újságok, heti- és havilapok, audiovizuális dokumentumok kaptak helyet. További különlegesség az 1500 darabos manga- és egy speciális, 1945 és 1980 között kiadott gyerekkönyv-gyűjtemény. A gyerekkönyvtár állományának része egy játéktár is, de a legkisebbekre is gondoltak: őket egy kör alakú puha heverő, körülötte pedig játékok és színes képeskönyvek fogadják. A beiratkozott olvasók kölcsönözhetnek is, de azokat az utazókat is szeretettel várják, akik csupán helyben szeretnének olvasni, internetezni vagy zenét hallgatni.

A város főterén található, a Wrocławi Egyetem egykori irodalomtörténész professzoráról nevezett, Alsó-sziléziai Tadeusz Mikulski Könyvtárat is felkerestük (Dolnośląska Biblioteka Publiczna im. Tadeusza Mikulskiego we Wrocławiu). Az egyes részlegek külön helyiségekben, három emeleten helyezkednek el, a földszinten található a gyerekkönyvtár, az első emeleten a médiatár és a felnőtt részleg, a 2. emeleten pedig az idegennyelvi részleg, ahol főleg az amerikai gyűjtemény jelentős, itt a térkialakítás is az amerikai, hagyományos közkönyvtárak stílusához igazodik. Az első emeleti „böngészdében” kifüggesztve megtalálhatjuk a könyvtárban használt, ETO-alapú szakrendi mutatót, amelyet áttanulmányozva két dolog is megmelengette a szívem: az egyik a szépirodalmi műveken belül fellelt WĘG. rövidítés, amely a literatura węgierska-t, vagyis a magyarnyelvű irodalmat takarta; a másik, hogy létezik külön Star Wars-jelzet is.

Ezt követően átsétáltunk a Wrocławi Egyetem Jogtudományi Karának könyvtárához, ahol megtudtuk, hogy épp az éves nyári zárva tartás idején érkeztünk. Két nappal később egy protokolláris esemény kapcsán is visszatértünk ide, a jogtudományi könyvtári szekció fogadására de – valószínűleg ugyanezen okból – mindez szintén az emeleti folyosón zajlott. Meghallgathattuk prof. Pawel Borszowski történeti- és életrajzi áttekintését a Wrocławi Egyetem Jogtudományi Karának kiemelkedő professzorairól, majd ezt követően a hidegtálakat végigkóstolva kötetlen beszélgetésekre került sor a meghívott vendégek között.

Az első munkanap

Augusztus 20-án reggel kezdetét vette hivatalosan is a konferencia. Reggel 7-kor zajlott egy gyors betanítás, itt részletezték pontosan a feladatainkat, két külön műszakban 3-3 ember váltja majd egymást a két nagyobb előadóterem előtti tolmácsgép-kölcsönző pultnál. Két nagy láda készüléket kaptunk, ezeket kellett igény esetén kiadnunk, illetve használat után visszavételeznünk. A kölcsönzések pontos regisztrálásához az igénybe vevők badge-én található QR-kódot kellett leolvasnunk egy, a K.I.T. cég által speciálisan erre a célra fejlesztett iOS applikáció segítségével. A művelethez mindegyikünk kapott egy-egy Ipod-ot, melyre külső perifériaként illeszkedett a 2D-szkenner. Mind az öt munkanap során nagyjából azonos faladatunk volt, komolyabb problémák nélkül, teljesen gördülékenyen zajlott a folyamat. Műszakkezdéskor és –átadáskor lefényképeztük a ládákat, illetve papíron is összesítettük, a kiinduló készlethez képest mennyi a hiány vagy a többlet. Az anyagi felelősség a nap végén felmerülő hiány esetén szerencsére nem minket terhelt, az elveszett készülék pótlásának igencsak borsos díját az igénybe vevőnek kellett állnia. A készüléken hét csatorna közül lehetett választani, a szinkrontolmácsolás az IFLA hivatalos nyelvein (angol, spanyol, orosz, német, francia, mandarin, arab) zajlott, de a siket látogatók igényeinek megfelelően angol nyelvű jeltolmács is rendelkezésre állt. A tolmácsok számára személyes asszisztenst és a nyugodt felkészülést szolgáló csendes szobát is biztosítottak a szervezők. Bevallom, sokáig fejtörést okozott számomra, ha az előadások hivatalos nyelve angol, miért is kell angol nyelvű tolmács, de amikor egy-egy komolyabb akcentussal beszélő előadó esetén tömegével özönlött ki a hallgatóság tolmácsgépekért, megértettem a létjogosultságát. Ennek ellenére adódtak nem várt fordulatok, például amikor az egyik szenegáli előadó a bemutatkozást követően hirtelen franciára váltott, jelentős zúgolódás támadt nem csupán a hallgatóság soraiban, de a tolmácsfülkékben is.

Önkéntesség

Közvetlen kollégaként négyen dolgoztunk az öt nap alatt: egy orvostudományi egyetemi könyvtárat vezető maláj hölgy, egy fiatal, iskolai könyvtáros Melbourne-ből és egy oslo-i felsőoktatási könyvtáros. Remekül tudtunk együttműködni, sokat megtudtunk a három különböző földrész könyvtári gyakorlatának különbözőségeiről és hasonlóságairól. Bár a korábbi levelezésünk alapján már sejtettem, csoportvezetőnk Wojciech valóban igazán profi módon menedzselte a hozzá tartozó csoportok munkáját. Az esetleg felmerülő problémákra, váratlan helyzetekre azonnal volt megoldása, B-terve, vészforgatókönyve. Erre a konferencia vége felé különösen nagy szükség volt, amikor is váratlanul kezdtek el-eltünedezni a segítők. Ennek okát firtatva több háttér-információt is kaptam, melyekből komoly tanulságokat vonhatnak le a majdani nemzetközi konferenciák szervezői, amennyiben a későbbiekben is megmarad a nemzetközi önkéntesség gyakorlata az IFLA kongresszusokon. Magam is tapasztaltam, hogy hónapokkal a konferencia előtt le is kellett zárni az önkéntesek számára készült regisztrációs felületet, annyi volt a jelentkező. Később azonban a levelezés során sokan lemorzsolódtak, a lengyel stáb tagjai közül többen az angol nyelvű interjún „véreztek el”, mert erősebb nyelvtudást tüntettek fel az életrajzukban a ténylegesnél. A konferencia kezdete előtt közvetlenül tömegesen beteget jelentettek, sokaknak pedig vízumproblémai adódtak. Tehát az eredetileg tervezett létszámnál valamivel kevesebb fővel kellet számolnia a stábnak. A 22-ei Cultural Evening-et követő reggel is sokan többórás késéssel, vagy egyáltalán nem jelentek meg a munkanapjukon, de olyan is akadt, aki egyszerűen „unatkozott” és hazautazott. (Hogy miként képes egy könyvtáros egy IFLA konferencián unatkozni, az máig érthetetlen számomra). Tekintettel arra, hogy szerződés híján semmilyen jogi következménnyel nem járt, ha valaki nem teljesítette a vállalt feladatait, sajnos egyre többen vették félvállról a munkát. Továbbá balesetvédelmi oktatást sem kaptunk – bele se merek gondolni, egy esetleges munkahelyi baleset során kit és hogyan terhelt volna a jogi felelősség.

A szervező cég az önkéntesekkel való együttműködést leszámítva remekül végezte a dolgát. A stábtagok a rendezvény vaskos forgatókönyvével felszerelkezve közlekedtek, mindenki folyamatosan szemmel kísérte a területet, amelyért felelt. A stábtagok és az önkéntesek közötti kommunikáció többlépcsős jellege elsőre kissé körülményesnek tűnt, furcsa mód csak a lengyel csoportvezetők kaptak a német stáb tagjaihoz pontos elérhetőséget. Aztán egy konkrét – meglehetősen triviális – helyzet során be kellett látnom, bár nem tűnik túl demokratikusnak ez az „információs hierarchia”, de kétség kívül igen hatékony.

A technikáért felelős személyzet munkájáról azért nem tudok semmit elmondani, mert annyira gördülékenyen, lényegében hiba nélkül végezték a feladatukat, hogy valóban „láthatatlanok” tudtak maradni. Kiválóan működött a hangosítás, a projektoros vetítés, a tereprendezés; csodálatos tisztaság volt, az állófogadásokon is zökkenőmentesen zajlott az étkeztetés és kiürült tálcák, poharak visszavitele. Ha nagyon kekeckedni szeretnék, egyedül a fénytechnikán lehetett volna javítani, mert aki rosszul választotta meg a helyét a nézőtéren, könnyen úgy érezhette, mintha vallatólámpával szemben ülne.

Megnyitók

A Newcomers’ Session a köszöntő beszédek után egy állófogadással folytatódott, ahol üdítőt, kávét és süteményeket fogyaszthattunk, itt megismerkedhettem két fiatal, finn gyerekkönyvtárossal, akiknek pár nappal később az előadását is meghallgathattam az általuk megálmodott, videojátékokkal és a kreatív írás eszközeivel támogatott, olvasottságot népszerűsítő projektről.

Ezt követően átsétáltunk a Centenáriumi Csarnok főépületébe, az Opening Session-re, ahol a 2-2500 fős tömeget a popzenei koncertek hangulatát idéző fényár fogadta. A konferanszié felvezetése fantasztikus légkört teremtett. Először az elnöki beszédeket hallgathattuk meg: a jelenlévőket Donna Sheeder jelenlegi IFLA elnök üdvözölte elsőként, majd Gerald Leitner főtitkár folytatta. A lengyel köztársasági elnök, Andrzej Duda levelének tolmácsolását követően prof. Piotr Gliński miniszterelnök-helyettes, kulturális és nemzeti örökség miniszter köszöntötte a könyvtárosokat, majd Rafał Dutkiewicz wrocławi polgármester és Elżbieta Stefańczyk, a Lengyel Könyvtárosok Egyesületének elnöke, valamint Tomasz Makowski, a lengyel nemzeti könyvtár igazgatójának beszédeit hallgathattuk meg. Zárásképp prof. Richard Butterwick-Pawlikowski tartott egy rövid, történeti áttekintést. Sajnos ez volt az a pillanat, amikor kezdődött a délutáni műszakunk, így a munka miatt lemaradtam a leglátványosabb részről, melyet saját tapasztalat híján Tót Barbara és Pataki Fruzsina leírásából ismertetnék: „végül elérkeztünk a leglátványosabb és lélegzetelállító részhez: Wrocław rövid történetének zenés-táncos produkciójához. Egymást váltotta a szláv autentikus zene a jazzel, a vidám, pattogós dallamokra megható taktusok hullámzó melódia futott, miközben artisták szökelltek fel s alá, földön és a levegőben egyaránt. A dobok, a vonósok, az ének és a táncosok együtt reprezentálták Wrocław hol boldog, hol szomorú történetét.”

A második munkanap

(Nemzetközi csapatunk négy különböző földrészről).

Augusztus 21-én a munkát követően két előadáson is részt vehettem, az egyik a könyvtárak szerepéről és feladatairól szólt a váratlan természeti katasztrófák válságmenedzsmentjéhez kapcsolódó információáramlás elősegítéséhez. Itt kisebb csoportokba rendeződve oldottunk meg szituációs gyakorlatokat, ad hoc létrejött nemzetközi csoportunk tagjai közül többen sajnos személyesen átélt, saját példát is tudtak mondani. Csapatunk valóban a világ különböző pontjairól érkezett, volt köztünk maláj, nigériai, ugandai, ruandai, vietnami és amerikai vendég is. Innen a vidám hangulatú, közös fotózkodást követően átsiettem egy másik helyszínre Ana Brzezińska előadására a multiplatform és a VR (Virtual Reality) könyvtári használatáról, ahol több meglepetés is érte a hallgatóságot. Először is: az előadó ugyan kiválóan beszélt angolul, de a bemutatott diasor lengyel nyelvű volt; másodszor a cím megtévesztő volt, mert csak részben esett szó a VR-ról (virtuális valóság), ugyanennyi hangsúlyt fektetett az AR-re is (Argumneted Reality – kiterjesztett valóság). Utóbbit egy lélegzetelállító, futurisztikus videóval szemléltette, mely a Nimble nevű virtuális eszköz könyvtári felhasználását mutatta be. (A link itt érhető el, érdemes rákattintatni).

Az egyes helyszínek között közlekedve feltűnt, hogy a beléptetést, és a hallgatóságra vonatkozó közelítő statisztikai méréseket szintén önkéntesek végzik, sokszor nem teljesen egzakt módszerekkel. Ez a nyilvánvaló biztonsági hiányosságokon kívül bohózatba illő jeleneteket is eredményezett: a konferencia épületeibe kizárólag azok léphettek be, akik már rendelkeztek badge-dzsel, ám a regisztrációs pult, ahol ezt be lehetett szerezni, az épületen belül volt. Az egyes előadótermek előtt párban állt egy-egy önkéntes, akik a résztvevők nyakában függő táblácska színkódja alapján engedték be vagy fordították vissza a résztvevőket. (A leleményesebb kiállítóknak vagy kísérőknek könnyű módja kínálkozott a bejutásra: volt, aki egyszerűen visszahajtotta a színcsíkot, így fehér névtáblával már szabadon mozoghatott). Az előadóba belépő résztvevőket mechanikus kézi számlálóval összesítették, holott adta volna magát a gondolat, ha már úgyis ott függ az A/6-os méretű táblán mindannyiunk nyakában a QR-kód, akkor az alapján történjen a beléptetés, ezzel a statisztikai adatok kinyerése is pontosabb, részletesebb információkat szolgáltatott volna. (Ha pedig még fénykép is tartozott volna hozzá, a biztonsági szempontok is valamelyest érvényesülhettek volna).

A harmadik munkanap

Augusztus 22-én egy egész délelőttön át tartó, nyolc előadásból álló szekcióülést hallgattam végig, mely a gyerekkönyvtárak olvasásnépszerűsítő tevékenységét állította fókuszba. Azon előadások tartalmáról és prezentációiról, melyekről Koreny Ágnes is beszámolt szakmai Facebook-oldalán, már nem térnék ki, de mindenképp említést érdemel a – Newcomers’ Session-ön egy közös kávézás során megismert – két fiatal finn könyvtáros, Pauliina Hyytiäinen és Saana Mäensivu által megálmodott könyvtárpedagógiai előadása, mely az Interactive Stories Workshops – Learning the Languages of Literature and Programming címet viselte. Nagyon hiányoltam a szekcióból Zsoldos Marianna: Free air guitar, please take one: unusual music sessions for children in a public library címen az IAML/AIBM 66. Kongresszusán, Rigában már bemutatott prezentációját, tartalmilag és hangulatában nagyon jól illeszkedett volna ide.

A munkanap végét követően a Cultural Eveningen vehettük részt, mely egy vacsorával egybekötött, nagyszabású rendezvény volt. Több száz négyzetméter alapterületen megszámlálhatatlan fogásból választhattunk, egymástól tematikusan is elkülönülő standokon tálalták az előételeket, hidegtálakat, leveseket, hús- zöldség- és halételeket, a desszerteket, és az italokat. A könnyebb tájékozódáshoz külön térképet is kaptunk. Az est további része könnyűzenei koncerttel folyatódott, amelyet időnként az egyes lengyelországi régiók jellemző néptáncainak bemutatása szakított meg. A konferanszié biztatására a lengyelek hagyományos báltermi tánca, a polonéz alaplépéseit sajátíthattuk el, majd párokba rendeződve a megadott koreográfia alapján a mintegy 3000 jelenlévő könyvtáros körbetáncolta a csarnok udvarán található óriási medencét, közepén a multimédia-szökőkúttal. Utóbbit a sötétedés után bemutatott vízi show alatt láthattuk működés közben: a színes fényekkel megvilágított vízsugarakkal és a porlasztott vízpermetre vetített mozgóképekkel. Ezt követően két helyszínen kül- és beltéri diszkó várta a közönséget. A környéken lakók éjszakai nyugalmát a szabadtéri silent disco biztosította. A zenét három különböző DJ keverte, ám mindezek közül a fejhallgatóink állítható csatornáin keresztül tudtunk választani. Ha valaki „füles” nélkül szemlélte az eseményeket, meglepő látványt kelthetett a tömeges pantomim produkciónak is beillő jelenet.

Az utolsó nap

A 24-ei záró ceremónián a leköszönő elnök, Donna Sheeder köszönte meg az egyesület munkáját, ezt követően különböző kategóriákban kiosztották az IFLA-díjakat, majd hivatalosan is átadták a stafétát a következő IFLA konferencia helyszínének, Malajziának. Az ünnepség végén Glòria Pérez-Salmerón átvette az elnökséget és ünnepélyesen lezárta a konferenciát.

A programban talált hét magyar vonatkozású előadás egyikén sem sikerült személyesen jelen lennem, ezért csak a kísérő tanulmányokat és a programfüzetből nyert részleteiket tudom függelékként közölni. Érdemes átfutni a tanulmányokat, számomra meglepő módon egyik-másik csupán érintőlegesen kapcsolódik a könyvtárszakmai kérdésekhez.

Az alábbiakban a 83. IFLA WLIC magyar vonatkozású előadásainak részleteit sorolom fel a hivatalos programban szereplő formában.

1.) Congress Programme, Multifunctional Hall – 20.08.2017, 13:45 – 15:45

Session 083 Libraries in Times of Crisis: Historical Perspectives – Library History Special Interest Group

Széchenyi National Casino Andrea Gyuricza, Hungarian Academy of Sciences, Library and Information Centre, Hungary

Paper: http://library.ifla.org/1632/1/083-gyuricza-en.pdf

2) Congress Programme, Main Court (SI) – 21.08.2017, 13:45 – 15:45

Session 113 Intersectionality: Libraries and the Intersection of LGBTQ+ Lives – LGBTQ Users Special Interest Group (SI)

* The Efforts and Plans of Hungarian LGBTQ Archives Sándor Nagy, Háttér Archive, Hungary Anna Borgos, Hungarian Academy of Sciences, Hungary

Paper: http://library.ifla.org/1685/1/113-nagy-en.pdf

3) Congress Programme, IASE Conference Room – 22.08.2017, 09:30 – 11:30

Session 140 Library Associations in Solidarity with Civil Society – Management of Library Associations

Acting together for the civil society and the quality education – Acting under checked umbrellas Andrea Dömsödy, Hungarian School Librarians Association, Hungary Marianna Pataki, Hungarian School Librarians Association, Hungary Veronika Kámán, Hungarian School Librarians Association, Hungary

Paper: http://library.ifla.org/1761/1/140-domsody-en.pdf

4) Congress Programme, Off-site 7 – 22.08.2017, 14:00 – 17:00

Session 166 Discovering Art and Architecture: Open-Access Tools for Art History Research – Art Libraries

Open Access Resources for Art in Hungary: Digitizing the Cultural Heritage Anelia Tűű, Hungarian National Gallery, Hungary

5) Congress Programme, IASE Conference Room – 23.08.2017, 13:45 – 15:45

Session 209 Role of Women Farmers in Sustainable Agricultural Development and Their Information Needs: An International Perspective – Agricultural Libraries SIG

Libraries Managing Change Beáta Darabosné Maczkó, Szent István University, Hungary

6) 24.08.2017, 13:45 – 15:45

Session 242 Media is the Message: Critical Use of Video in the Digital Age – Audiovisual and Multimedia, Information Literacy and School Libraries (SI)

Extending Media Literacy Education: The Popular Science Video Workshop Margret Plank, German National Library of Science and Technology, Germany Attila Dávid Molnár, Eötvös Loránd University of Sciences, Hungary Paloma Marín-Arraiza, São Paulo State University, Brazil

Paper: http://library.ifla.org/1776/1/242-plank-en.pdf

7) Congress Programme, IASE 1st floor – 21.08.2017, 16:00 – 18:00

Session 123 These Times to Us Are Worth Savin’: Documenting the Art of Social Transformation since 1960 – Art Libraries with Social Science Libraries

The Garbage Dump, God’s Piglet and Other Documents of Hungarian Underground Art, 1960s-1990s Christina Peter, Frick Art Reference Library, United States

Paper: http://library.ifla.org/1826/1/123-peter-en.pdf