Hír

A rendkívüli helyzetre tekintettel immár a Könyvtári Figyelő legfrissebb számaihoz is teljes körű hozzáférést biztosítunk. A következő hetekben egy visszatekintés keretében rövid ízelítőket adunk közre a Külföldi folyóirat-figyelő rovat anyagának elmúlt több mint egy évben megjelent legérdekesebb, aktualitásukat nem vesztett írásaiból.

A referáló rovat teljes anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni, legegyszerűbben a részadatbázis megjelölésével (KF 2019/1). A Könyvtári Figyelő 2019/1. lapszáma pedig itt érhető el.

(A szerkesztő, Szabó Piroska összeállítása a 2019/1-es Könyvtári Figyelő Külföldi folyóirat-figyelő rovatának anyagából.)

Az egészségügy és a könyvtárak kapcsolatának elmélyítéséről, a könyvtárak gyógyításhoz való hozzájárulásáról tudósít a 23/2019. sz. referátumban összefoglalt cikk. A Connecticuti Egyetem (UConn) orvosi könyvtárosai egy cukorbetegeknek szóló képzési projektet indítottak, melynek során táblagépeket használtak a betegséggel kapcsolatos ismeretek átadására, együttműködve diabéteszoktató szakdolgozókkal. A saját betegségről való tájékozottság elengedhetetlen, a táblagépek pedig az interaktív és multimediális lehetőségek révén segítettek áthidalni a társadalmi, generációs és nyelvi korlátokból fakadó információs szakadékokat. Az eszközökre a könyvtár munkatársai előzőleg feltöltötték a megfelelő információs anyagokat, illetve beszereztek egy fertőtlenítésre szolgáló Readydock UV készüléket is. A program sikeresnek bizonyult, a résztvevők többsége elégedett volt az új oktatási formával. Az együttműködő felek a projekt folytatását, sőt kiterjesztését tervezik a UConn további ellátóhelyeire, a fekvőbeteg részlegre és az idős, szellemileg leépült páciensek számára indított programra.

Az egészségtudomány területén már bevettnek számít a szisztematikus szakirodalmi szemlék készítése. A reprodukálható keresési műveletek módszeres elvégzésével összesíthetők a szakirodalomból azok az empirikus kutatási eredmények, melyeknek áttekintése alapot jelenthet egy új kutatás elvégzéséhez. A 47/2019. sz. referátumban összefoglalt cikk ebből kiindulva, de a többi tudományterületre is kiterjesztve kidolgozott egy olyan módszert, amely állandó könyvtári szolgáltatásként teszi lehetővé a szisztematikus szemlék készítését a Minnesotai Egyetemen. A modell szerint minden egyes szakirodalmi kérést hozzárendelnek egy könyvtári munkacsoporthoz, amely állandó és a témától függően változó tagokból áll. Útmutatót állítottak össze a kutatók számára, amelyben lefektették az egyes felek szerep- és felelősségi köreit. Annak ellenére, hogy ezt a modellt egy nagy kutatóegyetem részére fejlesztették ki, kisebb intézményekben is ugyanúgy megállhatja a helyét.

A Közép-floridai Egyetem egészségtudományi könyvtárában más intézmények mintájára bevezették a „Személyi Könyvtáros Program” nevet viselő kezdeményezést. A 18/2019. sz. referátumban ismertetett cikk bemutatja az immár 2013 óta működő programot, melynek lényege, hogy összesen öt könyvtáros a tanulmányi osztálytól a szemeszter elején kapott nevek és egyetemi e-mail címek alapján fejenként kb. 24 elsőéves hallgatóval veszi fel a kapcsolatot. Egy kötetlen ismerkedést szolgáló esemény után a tanév során minden részt vevő könyvtáros egyenként átlagosan 28 esetben találkozik vagy vált e-mailt a hozzá tartozó hallgatókkal. A diákok a kutatási források, a hivatkozási módszerek és szabályok, illetve az EndNote hivatkozáskezelő rendszer megismerésében is jelentős mértékben támaszkodnak a könyvtárosukra. A program sikerét az is igazolja, hogy sokan még másodéves koruk után is visszajárnak tanácsot, útmutatást kérni személyi könyvtárosuktól.

Szintén személyre szabott szolgáltatás a virtuális referensz chaten keresztüli megvalósítása. A 38/2019. sz. referátumban összefoglalt cikk az ilyen típusú tájékoztatás egy proakítv változatának bevezetéséről számol be, melynek eredményeképpen az ohiói Bowling Green Állami Egyetem bizonyos honlapjain (adatbázisok honlapjai, könyvtár honlapja, hallgatói szolgáltatások oldala) 20–30 másodperces várakozási idő után automatikusan felugrik egy chatablak, a kérdéseket pedig az irodákban dolgozó tájékoztató könyvtárosok válaszolják meg. A proaktív chat során felmerülő témák a könyvtári katalógushoz, a kulcsszavas kereséshez, a bibliográfiai találatokhoz, továbbá az olvasói fiókok kezeléséhez kapcsolódtak, emellett a könyvtár honlapját és adatbázisokat érintő kérdések voltak a leggyakoribbak. Mindez azt sugallja, hogy a proaktív chatablakok sokkal inkább buzdítanak kezdeményezésre, kérdezésre, mint statikus elődeik. A proaktív chat az érkező referensz kérdések számának jelentős növekedéséhez vezetett: az első évben ezek mennyisége havi bontásban nézve átlagosan közel a duplájára nőtt.

Más témakört jár körbe a 31/2019. sz. referátumban ismertetett cikk. Számos felsőoktatási könyvtárban megfigyelhető folyamat, hogy az olvasói terek felszabadítása érdekében az állomány egy jelentős részét külső raktárakból szolgáltatják. 2013 végén az egyesült államokbeli Notre Dame Egyetem Hesburgh Könyvtárai tizennégy szintes épületük felújításába fogtak, és a fenti tendenciába illeszkedően a könyvtári állomány mintegy 30%-ának, azaz közel egymillió kötetnek egy külső raktárba való áthelyezése mellett döntöttek. A cikk azt részletezi, hogyan tervezték meg és hajtották végre a projektet, a szükséges személyzet kijelölésétől a gyűjteményrészek előkészítésén és a szoftverkörnyezet megújításán át a költöztetésig és a szolgáltatási rendszer újragondolásáig.

A 30/2019. sz. referátumban összegzett cikk részben elméleti megközelítésben tárgyalja a „folyékony könyvtár” koncepcióját, amely abban áll, hogy folyamatosan figyelik az olvasói igényeket, és ezekhez igazítva tudják a könyvtári és a külső raktári állományrészek eloszlását módosítani. A Kölni Egyetemi és Városi Könyvtár emellett azt tervezi, hogy az olvasótermi állományt RFID-olvasóval ellátott „okos polcokon” szolgáltatja. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a polcokba épített RFID-olvasók segítségével a használó a katalógusban a lehető legpontosabban tudjon tájékozódni az adott könyv aktuális hollétéről, a használat után pedig bármelyik polcra visszaoszthatja azt, mivel a rendszer nyomon követi a dokumentumok pontos helyét. A cikk ismerteti a tervek megvalósításához szükséges szoftveres eszközöket is, melyek az integrált könyvtári rendszerrel együttműködve a külső raktári kötetek kikérésére és a belső állomány köteteinek helymegjelölésére szolgálnak.

Egy másik német könyvtár, a Tübingeni Városi Könyvtár olvasásfejlesztési kezdeményezésébe enged bepillantást a 24/2019. sz. referátumban összefoglalt cikk. A könyvtár munkatársait 2003 óta önkéntesek segítik az olvasásfeljesztésben, 2008-ban pedig a könyvtár és a Tübingeni Polgári Alapítvány együttműködésében megalakult az Olvasás Háza, amely 2013 óta vállal szerepet az olvasást támogató szakembereknek a képzésében. Tíz év alatt több mint 200 önkéntes kapott ilyen szakképesítést. Napjainkban több mint 50 tübingeni partnerintézmény (óvodák, általános iskolák, könyvtárak) részvételével több mint 100 mentor fejleszti a gyerekek képességeit.

Az olvasástanulás és az információs műveltség közötti kapcsolatokkal foglalkozik az 53/2019. sz. referátumban ismertetett tanulmány, amely felveti, hogy a Svédországban az 1960-as években bevezetett, úgynevezett ismeretszerző olvasás a ma korszerűnek számító kutatásalapú tanulás/tanítás (inquiry-based learning) elődjének tekinthető, hiszen az ismeretszerző olvasás a tényekre koncentrált és folyamatközpontú volt, továbbá a tanulók az olvasott tankönyvi szöveg tartalmáról szóban válaszoltak meg kérdéseket, és csoportmunkában szóbeli kiselőadásokat is tartottak az olvasottak alapján. Az olvasással kapcsolatos ismereteink arra is figyelmeztetnek, hogy az információ a technikai fejlődés dacára nem korunk találmánya, amikor pedig média-írástudásról és információs műveltségről beszélünk, nem volna szabad megfeledkeznünk az olvasás fontosságáról.

Az 57/2019. sz. referátumban összegzett cikk azt vizsgálja, hogyan tehetjük kritikai reflexió tárgyává az egyes tudományterületek által vallott tacit (hallgatólagos) feltételezéseket és azoknak az információs műveltséghez kapcsolódó értékeit, mégpedig az ACRL Információs műveltségi keretrendszerének és az Indiana Egyetem Decoding the Disciplines elnevezésű modelljének együttes alkalmazásával. A könyvtárosok és az egyetemi oktatók együttműködve dekonstruálhatják a hallgatólagos tudást a szakterületi sajátosságok, íratlan szabályok feltárásával, megkönnyítve ezzel azt, hogy a hallgatók sikeresen végezzék tanulmányaikat és bekapcsolódhassanak a tudományos közösségbe. A további kutatások a szakterületi kultúra és az információs műveltség összefüggéseire is rávilágíthatnak.

A felsőoktatásban komoly problémát jelent a tankönyvek árának emelkedése. A 48/2019. sz. referátumban ismertetett cikk két amerikai egyetem közös projektjeit mutatja be: az egyik keretében a tanszékek oktatói kisebb pályázati támogatásokat kaptak, hogy olyan oktatási anyagokat válasszanak vagy fejlesszenek ki, amelyek ingyenesek a hallgatók számára. A másik módszernél az egyetemi könyvesboltokkal együttműködve a könyvtárban már hozzáférhető szövegeket vagy olyan beszerzendő e-könyveket kerestek, amelyek korlátlan számú egyidejű hozzáférést tesznek lehetővé. Egy másik lehetőség a „horizontális nyílt oktatási anyagok” előállítása azokhoz az alapozó jellegű kurzusokhoz, amelyeket sokan látogatnak; ezeket a tananyagokat sokszor az oktatók önkéntes munkával fejlesztik, a könyvtárosok közreműködése mellett. A két intézmény a jövőben is folytatja az együttműködést, és népszerűsíti a bevezetett módszereket.

Az e-könyvek használata a témája a 40/2019. sz. referátumban összefoglalt cikknek. Annak ellenére, hogy az e-könyvek egyre elterjedtebbek, az Egyesült Államok felsőoktatási könyvtáraiban könyvtárközi kölcsönzésük jelentősen le van maradva a licencmegállapodások korlátozásai, a nem egységes platformok és könyvtári gyakorlatok, valamint a technikai akadályok miatt. A tanulmány egy 2013-ban és 2016-ban folytatott longitudinális vizsgálat eredményeit közli, melynek során 200-200 egyesült államokbeli felsőoktatási könyvtár e-könyvekkel kapcsolatos könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát mérték fel, külön kitérve a teljes könyvek és a könyvfejezetek, illetve a könyvtárközi kérések és ezek teljesítésének adataira. A felmérés alapján kijelenthető, hogy a nagyobb felsőoktatási intézmények inkább teljesítenek könyvtárközi e-könyv- és könyvfejezet-kölcsönzéseket, mivel nagyobb személyzettel és jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek a kedvezőbb licencmegállapodások eléréséhez. A kutatás végkövetkeztetése az, hogy az e-könyvek könyvtárközi kölcsönzése terén a helyzetfelmérés után konstruktív megoldások keresésére van szükség.

A 61/2019. sz. referátumban ismertetett tanulmány az e-könyvek könyvtári szolgáltatásának feltételeit vizsgálja. A szerzők célja, hogy áttekintsék és rendszerezzék az e-könyvek könyvtári szolgáltatásával kapcsolatos szempontokat és lehetőségeket, annak érdekében, hogy a könyvtárak (és a kiadók, terjesztők, szolgáltatók) újragondolhassák az e-könyvekkel kapcsolatos gyakorlatukat. A cikk részletezi az e-könyvek beszerzésének módjait, a kölcsönzés formáit és a használat lehetséges szintjeit, a korlátlan felhasználás mellett a korlátozott felhasználásnak összesen 11-féle típusát különböztetve meg. A kutatás rámutatott, hogy noha ezeket a lehetőségeket a könyvtárak és az e-könyvek szolgáltatói közötti szerződések fektetik le, ám ez a terület még kiforratlan, és további szakmai diskurzusra van szükség a kölcsönzés (használat) megfelelő szabályozásához.

További érdekességek:

Bogyógyűjtés vagy vadászat? Az információkeresés különböző modelljei (37/2019. sz.);

Egy hoax újjáéledése, avagy mennyire sebezhetőek az iskolás gyerekek az álhírekkel szemben? (56/2019. sz.);

Megújuló városi könyvtár a dániai Herningben (64/2019. sz.);

A cseh könyvtári portál 2018-ban (7/2019. sz.);

A Pennsylvaniai Hírlaparchívum – egy nyílt forráskódú platform használata a digitalizált gyűjtemény közzétételére (68/2019. sz.);

Növelik-e a digitális eszközök a tizenévesek olvasási kedvét? Egy ausztráliai kutatás eredményei (54/2019. sz.).

Jó böngészést kívánunk!