+36 1 224-3788Elérhetőségek
Az alábbiakban ismét válogatást adunk közre a Könyvtári Figyelő Külföldi folyóirat-figyelő rovatában szemlézett régebbi, de aktualitásukat nem vesztett külföldi szakcikkekből.
A referáló rovat teljes anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni, legegyszerűbben a részadatbázis megjelölésével (KF 2019/2). A Könyvtári Figyelő 2019/2. lapszáma pedig itt érhető el.
(A szerkesztő, Szabó Piroska összeállítása a 2019/2-es Könyvtári Figyelő Külföldi folyóirat-figyelő rovatának anyagából.)
Az utóbbi évek szakirodalmában több publikáció is foglalkozott a könyvtárak előtt álló változások kérdésével. A 86/2019. sz. referátumban ismertetett cikk azt mutatja be, milyen átalakuláson ment keresztül a holland nemzeti könyvtár (Koninklijke Bibliotheek). 2015-ben a könyvtár szerepét kibővítették, munkavállalói számát és költségvetését is megemelték, amikor összevonták három szervezettel: a digitális innovációs projektszervezettel, a közkönyvtári intézettel és a holland irodalom digitális könyvtárával. Az új intézménynek sokkal nagyobb és komplexebb szolgáltatási portfoliót kellett kialakítania, amelynek célcsoportja immár a teljes holland lakosság lett. A cikk kitér a nemzeti könyvtár belső és külső átalakítási stratégiájának elemeire is. A könyvtár az írott szöveg erejére támaszkodó, az okos, kompetens és kreatív társadalom szolgálatában álló hálózatos szervezetként határozza meg magát, emellett több ügyfélközpontú célt jelölt ki, amelyek mérföldkövekként szolgálnak a stratégia számára.
A 87/2019. sz. referátumban összegzett tanulmány azt a kérdést járja körül, elég gyorsan változnak-e a felsőoktatási könyvtárak ahhoz, hogy megfeleljenek az oktatás, kutatás és tanulás területén jelentkező innováció által támasztott követelményeknek. Egy adott könyvtár változásának sebessége annak függvénye, hogy bizonyos feladatok ellátását csökkenti vagy növeli, valamint felvesz-e az új feladatok ellátására alkalmas munkatársakat, továbbá kiképezik-e a kollégákat az új feladatokra. A cikk közelebbről a Göttingeni Állami és Egyetemi Könyvtárban zajló, munkakörökkel kapcsolatos változásokat vizsgálta. Az intézmény az elmúlt 25 évben közel 50 pozíciót hozott létre az új munkafolyamatok támogatására, miközben 25 pozíciót megszüntettek. Ezek a változások a személyzet 25%-át érintették, azaz évente közel 1% volt az átalakulások léptéke – ez azt sugallja, hogy a felsőoktatási könyvtárak nem változnak elég gyorsan. Következésképpen további források bevonására lenne szükség, hogy felgyorsítsák a változás ütemét.
A 115/2019. sz. referátumban ismertetett cikk a szervezeti átalakulások egyik fő típusát írja le, melynek során a hagyományos, szakterület-alapú szervezeti felépítést funkcionális (pl. kutatástámogatási, oktatás- és tanulástámogatási, kapcsolatépítési) munkacsoportokon alapulóra cserélik. A szerzők által összegyűjtött adatok 11 interjúból származnak, melyeket észak- és közép-angliai egyetemi könyvtárak vezetőivel készítettek a szervezeti struktúrák kiválasztásáról (az intézmények egy részében már végbement a funkcionalitás köré szervezett átalakítás, többen azonban a hagyományos felépítésnél maradtak). A megkérdezett könyvtárvezetők egyöntetűen nagy jelentőséget tulajdonítottak a kutatástámogatás szerepének, ám a felmérés végkövetkeztetése az volt, hogy nincs egyetlen preferált módja a könyvtári szolgáltatások átalakításának: a könyvtári szervezeti struktúrák gyakran a funkcionális és a szakterület-alapú megközelítések közötti, változó egyensúlyt képviselnek.
Rokon témában született a 88/2019. sz. referátumban összefoglalt tanulmány, amely a tájékoztató és kapcsolattartó könyvtárosok munkájának perspektíváit mutatja be az elmúlt tíz év tükrében. Mivel szerepük egyre inkább összeolvad, megnevezéseik (tájékoztató, szaktájékoztató és kapcsolattartó könyvtáros – reference librarian, subject librarian, liaison librarian) terminológiai elhatárolása sem egyértelmű. A széles körű áttekintést nyújtó, szakirodalmi szemlén alapuló cikk sorra veszi, melyek azok a régi és új feladatok, melyeket e könyvtárosoknak el kell látniuk: tájékoztatás (a tájékoztatópult eltűnésével elsősorban háttérmunka vagy konzultáció), információs műveltségi képzések, kutatástámogatás, tanszéki kapcsolattartás, jogkezelés, a nyílt hozzáférésű publikálás támogatása, a kutatási adatok gondozása. A kiszélesedő tájékoztató és kapcsolattartó könyvtárosi munkához egyre több készségre és egyre sokoldalúbb képzettségre van szükség – ehhez még az ACRL által 2014-ben kiadott könyv, az Assessing liaison librarians: documenting impact for positive change szolgál útmutatóként, de a könyvtárosok részben a szakmai önképzésre vannak utalva, és munkájuk eredményének értékelésére sem állnak rendelkezésre konkrét modellek.
Ami a változásban lévő szakmára való felkészülést illeti, kiemelhető a 72/2019. sz. referátumban ismertetett cikk, amelynek témája az adattudomány és az információtudomány összekapcsolása a könyvtár- és információtudományi képzőintézményekben. A szerző fő megállapítása az, hogy az információtudomány és az adattudomány egymás ikerpárjaként határozhatók meg: az adattudomány a nagy mennyiségű adatok kezelésével, vizualizációjával és gondozásával foglalkozik, az információtudomány pedig a teljes információs lánc egyes tényezőit tanulmányozza. A könyvtár- és információtudományi képzésekbe ezért mindkét tudományterületet integrálni kell. Az egész adattudományi ökoszisztémában kritikus szerepe van az adatkönyvtárosnak, aki a teljes adatéletciklust menedzseli. A témakör a Big Data korában zajló tantervfejlesztések során kulcskérdésként kerül napirendre a könyvtár- és információtudományi képzőintézményekben.
A gyakorlati képzésekre összpontosít a 83/2019. sz. referátumban összegzett tanulmány, amely a karlsruhei Badeni Tartományi Könyvtár gyakorlati oktatásban szerzett tapasztalatairól számol be, valamint arról, miként integrálták a képzésbe a könyvtárak új feladataihoz kapcsolódó tematikát. A képzési formák különböző szintjeinek (asszisztensképzés, BA, MA) megfelelően változásokra került sor az intézményben folyó gyakorlati könyvtárosképzés tartalmában az információtechnológia, a hálózati kiadványok kezelése, a régi állomány digitalizálása, a menedzsment és vezetés területén. A minőségbiztosítást szem előtt tartva nemcsak az oktatók értékelik a gyakornokokat, de a gyakornokok is az oktatóikat. A szerző által levont tanulság az, hogy a jövőben komoly erőfeszítéseket kell tenni alkalmas hallgatók toborzására a könyvtárosképzés számára, tudniillik nagyon kevesen rendelkeznek a ma elvárt kompetenciákkal és/vagy orientációval (IT-jártasság, digitális bölcsészet, projektszervezés stb.), mindazonáltal az „új feladatok” már szerepelnek a mesterképzések tanterveiben (Berlin, Köln, München).
A könyvtárak által alkalmazott technológiai megoldásokról nyújt áttekintést a 132/2019. sz. referátumban ismertetett cikk. Az integrált könyvtári rendszerek és könyvtári szolgáltatási platformok pillanatképe 2019 májusából a következőképpen vázolható fel: míg a felsőoktatási intézmények könyvtáraiban az új technológiák, mindenekelőtt a könyvtári szolgáltatási platformok (pl. Alma, WorldShare Management Services) térhódításának vagyunk tanúi, addig a közkönyvtárakban a tartósan bevált, ugyanakkor öregedő architektúrájú rendszerek (pl. Symphony) bővítésével kívánnak megfelelni a kor követelményeinek. A piac mindemellett zárt: lassan növekszik és néhány nagyvállalat dominálja. A cikk kitér a nyílt forráskódú termékek (pl. Koha) és a keresőszolgáltatások (discovery rendszerek) szerepére, illetve arra, mely irányok határozhatják meg a következő időszakot (webalapú interfészekre való átállás, kapcsolt adatok). Nyílt forráskódú fejlesztésként megemlítendő még a FOLIO platform, amelynek tényleges bevezetése az alapfunkcionalitás kifejlesztéséig még várat magára.
Maradva az IKR-eknél, a 117/2019. sz. referátumban összegzett tanulmány egy görögországi konzorciumi integrált könyvtári rendszerre való átállás részleteit ismerteti. A 2013-ban indult MITOS projekt keretében az addigi rendszerekről egy több felhasználós, megosztott IKR-re álltak át, ettől várva a működtetési költségek csökkenését. A 36 felsőoktatási könyvtári tagintézmény közül 26-an vállalták a részvételt a projektben. A legnagyobb kihívást az adatok migrációja jelentette, mivel a könyvtárak addigi IKR-jei hat különböző cég termékét képviselték, és két eltérő MARC formátumot használtak. A beszerzési bizottság az Innovative Sierra nevű platformja mellett döntött. Az implementációhoz centralizált irányítási rendszert építettek ki a projektet koordináló könyvtárban, támogató munkacsoport felállításával. Más görögországi könyvtárak adatai alapján a MITOS konzorciumban elért, egy könyvtárra vetített migrációs költség és az önálló IKR-re való egyéni migrálás költségei között 1,7–5,6-szoros volt a szorzó. A jövőre vonatkozóan a projekt résztvevői két fejlesztési irányt tűztek ki: egyrészt, hogy egy egyetem hallgatója hozzáférhessen az összes partnerkönyvtár szolgáltatásához, másrészt, hogy a tagkönyvtárak összehangolják a nyomtatott dokumentumok állományalakítását; végezetül tervben van az intézményi repozitóriumok vagy a kutatásiadat-kezelés közös megvalósítása is.
A dokumentumleírás közös alapokra helyezését célozza az a német kezdeményezés is, melyet a 78/2019. sz. referátumban ismertetett cikk tárgyal. Németországban a nemzeti könyvtár (Deutsche Nationalbibliothek) gondozza azokat a közös besorolási adatokat (Gemeinsame Normdatei, GND), melyeket a német nyelvterület könyvtárai használnak; ezeket a jövőben ki kívánják terjeszteni a többi közgyűjteményi területre is. A 2017–2021. évekre fejlesztési programot indítottak, valamint a meglévő együttműködési struktúrát nem könyvtári tagokkal bővítették. A „Közös Besorolási Adatok a Kulturális Adatokhoz” (Gemeisame Normdatei für Kulturdaten, GND4C) kísérleti projekt egyelőre négy reprezentatív és ígéretes témakör alapján folyik (40 000 művész neve, 88 000 helységnév, 1800 műemlék megnevezése, illetve múzeumi szakkifejezések); az eredményeket éves konferencián vitatják meg.
A 102/2019. sz. referátumban összefoglalt tanulmány szintén a besorolási (authority) adatok kérdéséről szól, pontosabban a rekordokat ellenőrző, naprakészen tartó ún. authority control műveletét vizsgálja. Annak érdekében, hogy felmérjék a beszállítók szerepét a besorolásiadat-fájlok fejlesztésében és a meglévő katalógusrekordok kezelésében, a szerzők egy felmérést készítettek az Association of Research Libraries (ARL) tagkönyvtárai körében. A főbb eredmények: a 65 válaszadó intézmény közel háromnegyede alkalmazott beszállítókat forrásként besorolásiadat-rekordjaihoz (pl. Backstage Library Works, Peter Ward, Marcive), mások az OCLC WorldCatből és egyéb helyekről szerzik be az authority rekordokat. Több könyvtár részére az Alma könyvtári szolgáltatási platform biztosít besorolásiadat-rekordokat. Az authorityrekord-frissítések a legtöbb könyvtár esetében havi gyakoriságúak. Meglepően nagyszámú intézmény maga végzi a helyi authority fájlok létrehozását és karbantartását; a kooperatív katalogizálási programban részt vevő könyvtárak körében a NACO (Name Authority Cooperative Program) a legelterjedtebb. Végezetül a válaszadó könyvtárak közel fele jelezte, hogy továbbra sem tud naprakész maradni a besorolási adatok ellenőrzéséhez kapcsolódó feladatai terén.
További érdekességek:
Térinformatika és kölcsönözhető drónok a felsőoktatási könyvtárakban (128/2019. sz.);
A π-nap (03. 14.) ünneplése adattudományi tematikájú rendezvényekkel (119/2019. sz.);
Tanulószoba-foglalási rendszer kialakítása a Google Naptár használatával (95/2019. sz.);
Folytatódik a bavarikon digitalizációs kampánya (126/2019. sz.);
Hogyan fejlesszük az álhírek felismerésének képességét? (123/2019. sz.).
Jó böngészést kívánunk!
Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: 1276 Budapest, Pf. 1205
Tel: +36 1 224-3725
Email: [email protected]