Hír

Az alábbiakban ismét válogatást adunk közre a Könyvtári Figyelő Külföldi folyóirat-figyelő rovatában szemlézett régebbi, de aktualitásukat nem vesztett külföldi szakcikkekből.

A referáló rovat teljes anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni, legegyszerűbben a részadatbázis megjelölésével (KF 2019/2). A Könyvtári Figyelő 2019/2. lapszáma pedig itt érhető el.

(A szerkesztő, Szabó Piroska összeállítása a 2019/2-es Könyvtári Figyelő Külföldi folyóirat-figyelő rovatának anyagából.)

A szakirodalomban vissza-visszatérő témát képvisel a könyvtárak átépítése, a könyvtárépületek megújulása. A 130/2019. sz. referátumban ismertetett cikk az Amerikai Egyesült Államok kontextusában ad útmutatót arra nézve, hogyan alakítható könyvtárrá egy addig más funkciókat ellátó épület, és mikor nem éri meg az átépítés. Pozitívum lehet a jó helyszín, a parkolási lehetőség, a jó állapotban lévő infrastruktúra (pl. gáz, villany, víz), a könyvtárnak alkalmas (megfelelő födémszerkezetű) épület, amely mentes a régi technológiai megoldásoktól (pl. elavult vagy veszélyessé vált szigetelőanyagok, rossz minőségű festékek stb.). Rossz érv viszont a pénzspórolás, hiszen néha több költséggel jár egy ilyen átalakítás, mint ahogy a laikusok első pillantásra gondolnák. Nagyon sok példa van arra, hogy különböző épületeket könyvtárrá alakítanak, de ezek közül nem mindegyik mondható sikeresnek – a cikk szerzői mindenképpen azt tanácsolják, hogy készítsünk írásos dokumentációt a kritériumokról, és vonjunk be építészt és épületgépészt, mielőtt igent mondunk egy elhagyott épület könyvtárrá alakítására.

A 131/2019. sz. referátumban összegzett tanulmány a Marburgi Egyetem új könyvtárépületének kialakítását mutatja be. A 2018-ban átadott épület egy hosszú új építésű szárnyból és egy felújított műemlék épületből áll, továbbá fontos szerepet kapott a kávézónak is helyet adó átrium. A cikk hosszan részletezi a térkoncepciót és a tájékoztatórendszert, az állományelrendezés és könyvtártechnika megoldásait, illetve a „hely a tanulásra és a kommunikációra” elképzelés gyakorlati megvalósulását. Az új könyvtár számokban: a 3,2 milliós gyűjtemény 40%-a szabadpolcra került (a többi dokumentum tömör raktárakba), emellett 1250 munkaállomás áll az olvasók rendelkezésére a klasszikustól a közösségiig (37 egyéni kabinnal és 19 csoportszobával). A könyvtártechnika következetesen épít az RFID-technológiára és a kölcsönzést (visszaosztást) segítő, önkiszolgáló gépekre.

Egy raktározási és állományvédelmi célokat szolgáló keretrendszer, a MonTreAL (Monitoring the Treasures of All Libraries) áll a 98/2019. sz. referátumban ismertetett cikk középpontjában. A Bambergi Egyetem Könyvtárában úgy döntöttek, hogy a különböző terek klimatikus viszonyait valós időben követik nyomon, ennek érdekében a szóba jöhető hardverekből és szoftverekből (Raspberry Pi mikroszámítógép, docker container, docker swarm, NSQ osztott platform) egy komplex architektúrát építettek ki. A rendszert 2018 elején próbálták ki; lényege, hogy a szenzorok által begyűjtött adatokat a MonTreAL egy adatbankba gyűjti, majd egy kijelzőn megjeleníti. Ha a hőmérséklet eltérne a 18 foktól (+/-2°C), illetve a relatív páratartalom az 50%-tól (+/-5%), a MonTreAL elektronikus levelet küld az illető részleg vezetőjének. A tapasztalatok alapján a klímaellenőrzést a raktárakon kívüli munkaterületekre is kiterjesztették.

A 116/2019. sz. referátumban összefoglalt tanulmány egy átfogó felmérés eredményeit ismerteti, melyet a kisebb kanadai egyetemek könyvtárainak a körében végeztek. Felismerték, hogy míg a nagyobb felsőoktatási intézményekben a könyvtárak önálló informatikai (IT) részleggel bírnak a szolgáltatások működtetéséhez, illetve külön IT ügyfélszolgálatokat is üzemeltetnek, a kisebb intézményekben ehhez nincs elég erőforrás. Az egész anyaintézményt ellátó központi informatikai részlegek ugyanis nem tudják azokat a lehetőségeket biztosítani, melyeket a könyvtárak működtetése és használóik kiszolgálása megkövetelne. A megkérdezettek mintegy fele válaszolta azt, hogy próbálnak javítani a széttagoltságon; a felmérés válaszadóinak döntő többsége szerint túl nagy az IT részlegek fizikai távolsága a könyvtárhoz képest. Az önálló könyvtári IT mellett megoldás lehet a szorosabb együttműködés, egy-egy osztott felelősségi körrel rendelkező informatikus alkalmazása, esetleg egy közös bizottság felállítása a két szervezeti egység jobb kommunikációja érdekében, valamint a kompetenciák javítása és szinten tartása a munkatársak folyamatos képzésével és az egyszerűbb IT ügyfélszolgálati feladatok könyvtárosi átvállalásával.

A „csináld magad” szemlélet tükröződik abban a franciaországi digitális kiadási projektben is, melyről a 136/2019. sz. referátumban ismertetett cikk ad számot. Felmerül a kérdés, hogy egy kis vagy közepes könyvtár képes-e egy birtokában lévő dokumentum szakszerű digitális közreadására, hiszen a kulturális örökség digitalizálása nem pusztán technikai kérdés: gyakran művelődéstörténeti, paleográfiai és egyéb szakismereteket is kíván. A 25 ezer lakost számláló Rochefort-i Médiatékában egy olcsó, szinte ingyenes megoldással álltak elő. Először kiválasztották a közreadandó kéziratokat, majd a könyvtárosok a CNRS (Centre national de la recherche scientifique) kutatói segítségével szövegszerkesztőbe írták át a szövegeket, amelyet EPUB-formátumra konvertáltak, végül közzétettek egy ingyenes webhelyen, ahonnan letölthető okostelefonra, tabletra és e-olvasóra is. Az Adobe-csomag segítségével címoldalt is készítettek a kiadványokhoz. Az immár sorozattá alakuló digitális kiadások a Transbordage (’átrakodás’, ’átértelmezés’) név alatt futnak. A szerző szerint az országos digitalizálási programokból kimaradó vidéki gyűjteményekben számos értékes helyi szöveget őriznek, amelyek digitális kiadásra érdemesek – erre példa a Transbordage kezdeményezése is.

A 137/2019. sz. referátumban összegzett cikk a tudományos folyóiratkiadás és a könyvtárak együttműködésének lehetőségeit tárgyalja a franciaországi Lyon 3 Egyetem példáján keresztül. Az egyetemi könyvtárban 2016-ban kutatószolgálatot és folyóirat-inkubátort hoztak létre azzal a céllal, hogy előkészítsék az egyetemen kiadott folyóiratokat az OpenEdition Journalshoz (OEJ) történő zökkenőmentes csatlakozásra. Az egyetemi könyvtár ehhez használhatja az OEJ nyílt forráskódú szoftvereken alapuló technikai architektúrájának elemeit. A lektorált folyóiratok szerkesztésének munkafolyamatait egységesítették, emellett a szolgáltatások többek között magukban foglalják a hosszú távú megőrzés biztosítását, a DOI-azonosítók kiosztását, a különböző adatbázisokba (DOAJ, Sudoc, Mir@bel, Isidore, Héloïse) kerülést is. A végső cél az, hogy minden egyetemi folyóirat szabadon hozzáférhető legyen.

A nyílt hozzáférés kérdéskörével foglalkozik a 138/2019. sz. referátumban ismertetett tanulmány is. Míg a nyílt hozzáférés (open access) egyik forrása a könyvtárak, a finanszírozók és a folyóirat-kiadók közötti fokozott együttműködés, a másik út a tudományos munka és az infrastruktúra üzleti alapokra helyezésének fokozódásához vezet. Az üzleti modell legfontosabb tényezői a szerzői publikálási díjak (APC), melyeket a szerzők különféle támogatások és intézményeik segítségével fizetnek ki; a folyamat a hozzáadott értékhez viszonyítva túlzott árképzéssel és nyereséggel jár. További aggodalomra ad okot, hogy a kiadók hibrid folyóirataikban biztosítanak az APC-s cikkekhez nyílt hozzáférést, miközben emellett a teljes előfizetési díjakra is igényt tartanak. Emellett a kiadók az elmúlt négy évtized során felhalmozott folyóirat-tartalomból olyan rendszereket (például repozitóriumi, tudománymetriai és a kutatási folyamatot támogató szolgáltatásokat) hoztak létre, amelyek lehetővé teszik számukra a tudományos kommunikációs folyamat nagyobb mértékű ellenőrzését. A nyílt hozzáférés megvalósításának másik fő útja a nonprofit együttműködés. A szerző ehhez kapcsolódóan 17 projektet ismertet röviden, és amellett érvel, hogy a jövőben a nyílt hozzáférés profitorientált modelljével ellentétes, kooperatív utat kellene előnyben részesíteni.

A látássérült olvasók könyvekhez való egyenlő és ingyenes hozzáférését szolgálja az Egyesült Államokban a National Library Service for the Blind and Physically Handicapped sokrétű programja. A 110/2019. sz. referátumban összefoglalt cikk közelebbről egy felmérésről tudósít, melynek során azt vizsgálták, mennyire elégedettek a használók az országos digitális hangoskönyv és lejátszókölcsönzési szolgáltatással. A hangoskönyv-lejátszó a könyvtárosok és a használók szerint is megfelelően működik, a három legjobb jellemzőnek a könnyű használatot, a hangzás minőségét és a beépített felhasználói kalauzt ítélték. Tanulság, hogy a jövőben több figyelmet kell fordítani a diszlexiás használók és más csoportok speciális igényeire is, továbbá arra kell törekedni, hogy többen éljenek a célcsoport számára fejlesztett alkalmazásokkal (BARD, azaz Braille and Audio Reading Download). A könyvtárosok szerint a használók közel fele elégedett a hátrányos helyzetűeket segítő, jelenleg elérhető technológiákkal (a legnépszerűbbek a táblagépek, a képernyőolvasók és a felolvasó funkcióval is bíró képernyőnagyítók), de sokan nem férnek hozzájuk vagy nem képesek azokat önállóan használni, így a könyvtárosokra a jövőben is támogató szerep hárul.

Az e-könyvek piacának és könyvtári kínálatának körképét kínálja a 127/2019. sz. referátumban ismertetett cikk, amely az Amerikai Könyvtáros Egyesület (ALA) és a tagszervezeteként működő Association of Specialized and Cooperative Library Agencies (ASCLA) szervezésében tartott Nemzeti eKönyv Találkozóról ad számot. A szektort meghatározó főbb tendenciák: az e-könyvek kölcsönzési mutatói a könyvtárakban ugyan növekednek, de ez nem ellensúlyozza a hagyományos dokumentumok kölcsönzésének visszaesését; az e-könyvek piacán csökkent a nagy kiadók részesedése a független kiadók és a szerzői kiadások javára; az e-könyvek könyvtáraknak kínált ára túl magas, sokszor megegyezik a fogyasztói árral; számos platform és elektronikus könyvformátum létezik egymás mellett, ezek sokszor nem interoperábilisak; az örökre szóló, egyszerre egy olvasót engedélyező könyvtári licencmodellek mellett a fix időszakra, jellemzően két évre szóló licenccsomagok kedvezőbb díjazásúak, viszont sok cím elveszhet az adott kiadó digitális kínálatából a szerződés lejártakor. Megoldást jelenthet a rugalmas licenccsomagok összeállítása, valamint a szabványosított formátumok alkalmazása, de ehhez a könyvtáraknak és a kiadóknak közös nevezőre kell jutniuk. Ezt segítheti a Panorama Projekt, amely az első jelentős adatorientált kutatás a könyvtári e-könyvek könyvpiacra gyakorolt hatásainak kimutatására.

Az e-könyvek gyűjteményszervezésben betöltött szerepét vizsgálja a 96/2019. sz. referátumban összefoglalt tanulmány. Szerzője a Texasi A & M Egyetem (TAMU) könyvtárában tekintette át hét év könyvbeszerzési és -használati adatait, hogy választ találjon arra a kérdésre, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a 2010-ben bevezetett „e-preferált” beszerzési terv. A vétel két módon történt: egyrészt a forgalmazó (GOBI Library Solutions) által az előzetes beállítások alapján automatikusan felkínált könyvek megvásárlásával (approval plan), másrészt konkrét címmegrendelések útján. A felmérés fő tanulsága, hogy hiába volt az elektronikus a preferált formátum a tudományterületek többségében, a beszerzések 78%-a mégis nyomtatott könyv volt – ennek legfőbb oka egy olyan előzetes specifikáció, miszerint ha egy könyv e-változata nem érhető el 8 héttel a nyomtatott változat megjelenése után, a könyvtár a nyomtatott változatot szerzi be. Mindazonáltal 2010 és 2017 között az e-könyvek vételi arányának növekedése volt kimutatható, továbbá megállapítást nyert, hogy 2015 óta jelentősen csökkent a beszerzett új e-könyvek használata. Mindez valószínűleg összhangban van az e-könyvek piacán tapasztalható visszaeséssel is. A cél mindenképpen az, hogy a használói igények szerint hozzák egyensúlyba a könyvbeszerzés különböző módjait és formátumait, annak érdekében, hogy jobban támogatni tudják az egyetemen folyó oktatási és kutatási tevékenységeket.

További érdekességek:

Kreatívírás-akciók fiatalok számára a Frankfurti Városi Könyvtárban (93/2019. sz.);

Hogyan meséljük el egy gyűjtemény történetét adatvizualizációval? (99/2019. sz.);

Könyvtárosetika és a „felejtéshez való jog” problematikája (76/2019. sz.);

Az RDA-alapú CONSER Standard Record leképezése a BIBFRAME-re (100/2019. sz.);

Biblioterápia és biblioterápiás gyakorlat a Plzeňi Regionális Egyetemi és Tudományos Könyvtárban (122/2019. sz.).

Jó böngészést kívánunk!