Hír

A nemzetközi szakirodalom szemlézése alapján válogatta: Szabó Piroska, a Könyvtári Figyelő külföldi folyóirat-figyelő rovatának szerkesztője.

(Az előfizetett folyóiratokban és adatbázisokban található cikkek csak az OSZK épületén belül érhetők el, de kérésre e-mailben elküldjük őket a [email protected] e-mail címről.)

Az összeállítás anyagában a Humanus adatbázisban lehet böngészni a részadatbázis megjelölésével (most: K 2018/2).

A kutatási adatok kezelése az utóbbi években egyre inkább a figyelem homlokterébe kerül, párhuzamosan azzal a kötelezettséggel, hogy a kutatási pályázatok elnyeréséhez a kutatócsoportoknak adatkezelési tervet kell készíteniük, hogy eleget tegyenek a különböző nemzeti és nemzetközi alapok/alapítványok által támasztott követelményeknek. Az Aktives Forschungsdatenmanagement című tanulmány egy olyan szoftverfelület kialakítását és tesztelését mutatja be, amely az adatok közös kezelését hivatott megkönnyíteni egy kutatás teljes életciklusa során, azaz az adatgyűjtéstől a számítások elvégzésén át az archiválásig. A Német Kutatási Alap (DFG) Research Data Management Organiser (RDMO) nevű fejlesztése jelenleg a projekt második fázisában jár, a további célok a következők: együttműködés a partnerintézményekkel a szoftver továbbfejlesztésére, workshopok szervezése, útmutatók összeállítása, valamint a különböző intézményi interfészekkel való integráció (pl. repozitóriumok, feladatkiosztó rendszerek, felhasználói azonosítás).

Elméletibb megközelítést alkalmaz a Les données de la recherche: transformation ou transmission du métier de documentaliste című cikk, amely a kutatási adatok kezelését a dokumentáció hagyományos szerepköre felől értelmezi. Az adatok képzésének, gyűjtésének, kezelésének, elemzésének, publikálásának, archiválásának és újrahasznosításának folyamatába a kutatóintézetek szükségszerűen bevonják a könyvtárosokat és dokumentációs szakembereket, ami – a versenyszférában a Big Data technológiák hatására már megjelent Chief Data Officer, Data Architect, Data Manager pozíciók mintájára – új munkakörök születésével jár együtt. A cikk szerzője a francia felsőfokú képzési jegyzékből két ide sorolható képesítést is nevesít (tudományos adatok kezelője; digitális adategyüttesek szerkesztője), végül a szakirodalom alapján három nagyobb csoportba sorolja az adatdokumentációval foglalkozókat (szakterületek: hozzáférés megkönnyítése, adatkezelés támogatása, adatarchiválás), kitérve az elvégzendő részfeladatokra és a szükséges kompetenciákra is.

A Research data management in Switzerland: national efforts to guarantee the sustainability of research outputs című cikk Svájc nemzeti kutatásiadat-kezelési stratégiáját mutatja be. A nemzetközi szakirodalom példáiból kiindulva és a hazai felsőoktatási intézetek körében végzett igényfelmérést követően 2015-ben hároméves projekt indult Svájcban, melynek céljai között szerepelt az útmutatók kidolgozása az adatkezelési tervekhez, az adatok elemzésére és kezelésére szolgáló megoldások és szoftverek vizsgálata a különböző tudományterületek igényeinek megfelelően, a hosszú távú megőrzés biztosítása, tréningek és képzés indítása (kutatástámogatás központi szolgáltatásként, illetve a szükséges modulok beépítése a könyvtárosképzésbe), továbbá az ismeretterjesztés. Ezek közül a hosszú távú megőrzés központi nemzeti szolgáltatás keretében való koordinált megvalósítása a legfontosabb: az intézményi repozitóriumokban alkalmazott szoftvereket össze kell hangolni, hogy alkalmasak legyenek az OAIS-nak megfelelő, szabványosított adatcsomagok (SIP, DIP, AIP) kezelésére. A szerzők kitérnek az adatbiztonság és a tárhely problémájára, illetve a projekt keretében készített megvalósíthatósági tervet is közreadják a tervezett rendszer kiépítésének várható költségeiről.

A Building professional development opportunities in data services for academic librarians című cikk a könyvtárosok szakmai továbbképzésének lehetőségeit vizsgálja a kutatási adatok kezelésének területén. Az ACRL (Felsőoktatási és Tudományos Könyvtárak Egyesülete) 2014-ben átfogó felmérést végzett az amerikai könyvtárosok körében, melynek eredményei alapján 2015-ben egy pilot-program keretében 7 órás workshopot tartottak a kutatási adatokról, az adat-írástudásról, a kutatóknak szóló tájékoztatók tartásáról, illetve a kutatókkal történő kapcsolatépítésről. A pozitív visszajelzések nyomán azóta az ACRL további továbbképzési alkalmakat szervezett „RDM Roadshow” néven.

A New review of academic librarianship 2017/2–3., kutatástámogatást középpontba állító száma is kiemelten foglalkozik a kutatási adatok kérdésével. A Developing the 21st century academic librarian: the research support ambassador programme című cikk egy könyvtárosoknak szóló továbbképzésről számol be: a Cambridge-i Egyetemen működő Kutatástámogatási Nagykövet Program célja az, hogy fejlessze a könyvtárosok kompetenciáit a kutatásiadat-kezelés, a nyílt hozzáférés és az alternatív metrikák témakörében. A program 2015 óta működik, minden évben tucatnyi könyvtáros részvételével. Azáltal, hogy a tudományos kutatás minden aspektusát átfogja (kutatási adatok, publikálás, értékelés), a résztvevők naprakész, gyakorlatban is hasznosítható tudással gazdagodhatnak egy gyorsan változó területen.

Az Empowering librarians in the provision of data services in Canada: a case study of the DLI Survival Guide című cikk tanúsága szerint a nyílt adatok kezelése és szolgáltatása Kanadában már több évtizedes múltra tekint vissza. Az 1996-ban indult Data Liberation Initiative (DLI) célja a közhasznú adategyüttesek (statisztikák) elérhetővé tétele volt a felsőoktatási intézmények számára, ám az évek során az adatok elemzésével és kezelésével kapcsolatos képzések is napirendre kerültek. A DLI 2008-ban elkészített egy adatszolgáltatással kapcsolatos „Túlélési útmutatót”, amelyet a későbbiekben többször aktualizáltak. Emellett továbbképzéseket is tartanak a tagintézmények adatkönytárossággal foglalkozó szakemberei számára, ezek anyagai később a DLI repozitóriumában is elérhetőek. A szolgáltatás jó példája az adatkezelésre irányuló nemzeti együttműködésnek és a szakmai tudásmegosztásnak.

Az adatok előtérbe kerülése kapcsán az érem másik oldalát a személyes adatok jelentik: ezek a szolgáltatások fejlesztését és személyre szabását ugyanúgy segíthetik, mint ahogy visszaélés tárgyát is képezhetik. Előbbire példa a használó helyadatainak lekérdezése a fiókkönyvtár-választáshoz vagy a kölcsönzési/letöltési előtörténet alapján való cikk- és könyvajánlás; az utóbbira pedig a felhasználó beazonosítása és profilozása a könyvtári IP-címről történő böngészési adatai alapján. A Les données personnelles des usagers en bibliothèque: de beaux défis de gestion en perspective című cikk ugyan az Egyesült Államok és Kanada személyiségi jogokkal és személyes adatokkal kapcsolatos jogszabályi környezetét ismerteti – és nem foglalkozik az európai uniós általános adatvédelmi rendelettel (GDPR) –, de a könyvtáros szakmai etikai alapelvek nyomán hasonló következtetésekre jut, mint az európai szakmai közösség: egyensúlyra kell törekedni a személyes adatok védelme (titkosítása, anonimizálása) és a személyre szabott szolgáltatások kényelme között, egy adott adatot csak megszabott célra gyűjtve és használva, mindvégig a használó kezében hagyva a választás (hozzájárulás/megtagadás) lehetőségét. Fontos még a könyvtások felkészítése a szakszerű és jogszerű adatkezelésre, a külső adatfeldolgozó (harmadik fél, pl. applikációk, Google Analytics) eljárásrendjének rögzítése, illetve a könyvtáron belüli jogosultságok szabályozása is (ne férhessen hozzá minden munkatárs minden használói adathoz). A cikk végezetül gyakorlati szempontból tárgyalja az adatok hasznosításának, tárolásának és az adatokhoz való hozzáférésnek az informatikai részletkérdéseit.

Az ALA precedent in defense of personal privacy and privacy activism of 21st-century information professionals című cikk egy aktuálpolitikai eset kapcsán (az FBI egy 2015-ös terrortámadás kapcsán kérte az Apple-től a merénylő telefonjának feltörését, amit a cég megtagadott) ismerteti az ALA álláspontját a személyes adatok védelmének a kérdésében. Ahogy korábban számos alkalommal, az egyesület ezúttal is a személyes adatok védelme mellett állt ki. Azt szorgalmazzák, hogy a könyvtárak használjanak titkosítást a honlapjaikon, illetve tájékoztassák és képezzék használóikat az adatvédelem tárgykörében. Jó példa erre a San Jose Városi Könyvtár Virtual Privacy Lab nevű oldala, melynek segítségével a használók néhány kérdésre válaszolva megkapják a nekik kellő információkat, linkeket, forrásokat, tippeket és útmutatókat a személyes adataik védelméhez, anélkül, hogy feleslegesen elrettentenék őket.

Az adatokhoz szervesen kapcsolódó (nyílt) hozzáférés témakörében is számos publikáció érdemel figyelmet 2018 első feléből. A Bibliothek: Forschung und Praxis 2018/1. száma is részben az open access körül forog. Az Open Access und Open Data – Wo stehen wir? című cikk a 2003-as Berlini Nyilatkozatban lefektetett alapelvekből kiindulva járja körül, hol tart ma a nyílt hozzáférés ügye Németországban, illetve a nemzetközi színtéren. A közpénzből finanszírozott kutatások eredményeihez való szabad hozzáférés elve a gyakorlatban együtt járt a szerzői publikálási díjak (APCs) megjelenésével – ennek finanszírozására új modellek szolgálnak: 2011 óta a Német Kutatási Alap (DFG) „száll be” a költségekbe, de léteznek az intézményi szponzorálásnak egyéb formái is (pl. egyetemi kiadók szerepvállalása vagy a brit Open Library of Humanities modellje, amelyet a résztvevő/támogató könyvtárak befizetéseiből tartanak fenn). A cikk a nyílt adatok (open data) kérdését is kimerítően tárgyalja, megemlítve a fontosabb vonatkozó európai irányelveket (Roadmap for Reserach Data, Horizon 2020 stb.). A DFG a berlini nyilatkozat alapján kimondja, hogy a kutatási adatokat nyilvánosságra kell hozni és hosszú távon archiválni kell, amihez a szervezet – az open accesshez hasonlóan – anyagi támogatást is nyújt. Az adatok tárolását és hosszú távú megőrzését Németországban az intézményi és tematikus repozitóriumok hálózata biztosítja, jelenleg pedig két projekt is célozza a nemzeti kutatástámogatási platformok fejlesztését (DARIAH.DE, TextGrid). A cikk végezetül a kapcsolt adatok kihívását érinti, felsorolva a vonatkozó nemzeti és nemzetközi kezdeményezéseket, végül a könyvtárosok nyílt hozzáférésben és a nyílt adatok kezelésében játszott különböző feladatköreinek ismertetésével zárul.

A The Dutch approach to achieving open access című cikk a nyílt hozzáférés hollandiai előretörését mutatja be. A holland modell először az open access zöld útjára koncentrált, ám a 2002-ben létrehozott Digital Academic Repository nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a könyvtárak és az egyetemek kiadásai továbbra is növekedtek. Ezek után az arany út került a fókuszba, a cél a nyílt hozzáférés arányának radikális növelése lett össznemzeti szinten. A modell sikeresnek bizonyult, amiben az open access kormányzati támogatása, valamint a nyílt tudomány 2017-ben lefektetett nemzeti stratégiája is közrejátszott. A legfontosabb tényezőnek mégis az bizonyult, hogy a nagy kiadókkal nem könyvtári konzorciumok, hanem a holland egyetemek szövetségének és a felsőoktatási IT-háttérszolgáltatók ernyőszervezetének képviselői ültek tárgyalóasztalhoz. A szilárd és következetes tárgyalási pozíció segített a meglévő szerződések előnyösebb meghosszabbításában. A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem minden kiadóval tudtak zöld ágra vergődni: míg az Elsevierrel sikerült új szerződést kötni, az Oxford University Presszel már nem.

A What’s behind OA2020? Accelerating the transition to open access with introspection and repurposing funds című cikk az Open Access 2020 (OA2020) nevű nemzetközi kezdeményezést övező, európai és amerikai szereplők közötti vitákról számol be. A 2015-ben elindított OA2020 azt célozza, hogy a tudományos folyóiratok előfizetéséről térjünk át a nyílt hozzáférésre, mégpedig fenntartható üzleti modellek keretében. Noha az OA2020-t jegyző Max Planck Társaság a szerzői publikálási díjak (APCs) könyvtári gyarapítási keretből való finanszírozását jelöli meg a nyílt hozzáférésre való átállás fő forrásaként (ld. a Max Planck Digital Library 2015-ben publikált fehér könyvét), az Amerikai Egyesült Államok könyvtáraiban ez a megközelítést nem tartják kielégítőnek az európaitól eltérő kutatásfinanszírozási modellek miatt. A szerzők meglátása szerint a nyílt hozzáférés többféle úton is megvalósítható, és ha a pluralizmust kellően hangsúlyozzuk, több amerikai könyvtár és kutatóintézet fog a jövőben csatlakozni az OA2020-hoz. Mivel a tudományok folyóiratokra való előfizetések végösszegének közel 50%-át az Egyesült Államok adja, nagy a jelentősége a nyílt hozzáférésre való áttérésben az európai és amerikai felek összefogásának.

A Funding community controlled open infrastructure for scholarly communication: the 2.5% commitment initiative című cikk is egy nyílt hozzáférést támogató kezdeményezés, az ún. 2,5%-os elköteleződés mellett száll síkra, amelynek lényege, hogy a könyvtárak forrásaik 2,5%-át költsék a nyílt tudományos infrastruktúrára (scholarly commons: repozitóriumok, publikációs platformok, nyílt oktatási források). A kezdeményezést az hívta életre, hogy 2017-ben az Elsevier megvette a Bepress nevű platformot 115 millió dollárért – az egyesült államokbeli könyvtárak pedig, ha 60%-os részvételi arány mellett összeadnák költségvetésük 2,5%-át, szintén hasonló nagyságrendű összeget tudnának előteremteni a nyílt hozzáférésű megoldások finanszírozására, ideértve a különböző repozitóriumok, adatbázisok és platformok szoftvereinek és szervereinek fenntartását, a DSpace-től az Open Journal Systemsen át az OCLC-ig. A cikk szerzői a ráfordítási hajlandóság megbecslésére felmérést végeztek az amerikai felsőoktatási könyvtárak körében a jelenlegi helyzetről, melynek eredményei szerint a 35 válaszadó intézmény dologi kiadásai 0,3–9,4%-át (átlagosan 2,96%-át) már most is a nyílt hozzáférés finanszírozására fordítja. Mindenkinek közös érdeke, hogy ez a szám a jövőben tovább nőjön.

Az Open for business: Open Access journals in commercial databases című 2017-es cikk annak a felmérésére vállalkozott, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a nyílt hozzáférésű folyóiratok a nagy kereskedelmi szolgáltatók által kínált adatbázisokban, jelesül az EBSCO Academic Search Complete-ben, a Scopusban és a Web of Science-en. A DOAJ-ban regisztrált open access folyóiratoknak rendre 18%-a, 29,18%-a, illetve 10,91%-a volt jelen a felsorolt adatbázisokban. Máshogy fogalmazva: a DOAJ folyóiratainak 70,82–89,09%-a nem látható a legfontosabb adatbázisokban, ami jelentős hátrányt okoz a láthatóságuk és kereshetőségük szempontjából. A DOAJ és a kereskedelmi célú adatbázisok halmazainak metszeteit a másik oldalról megközelítve elmondható, hogy a DOAJ-ban regisztrált nyílt hozzáférésű folyóiratok a három fenti adatbázis címlistáinak rendre 9,42%-át, 5,87%-át, illetve 5,91%-át tették ki – az open access tartalmak arányának örvendetes növekedése mögött a kereskedelmi célú szolgáltatók arra irányuló stratégiája is állhat, hogy ily módon megnövekedett címlistáik okán tovább növeljék előfizetési díjaikat. Az Open Access mozgalom céljaival ellentétes, hogy adatbázis-előfizetés hiányában a nyílt hozzáférésű folyóiratok cikkei sem olvashatók, emellett az EBSCO Academic Search Complete egyáltalán nem jelöli külön az open access folyóiratokat, és csak a Web of Science-en létezik külön szűrési lehetőség a nyílt hozzáférésre. A jövőben kívánatos lenne a nyílt hozzáférésű tartalmak azonosítása és letölthetőségének jobb biztosítása.