Az angliai Devon és Torbay könyvtári hálózatát fenntartó
Libraries Unlimited (Korlátlan könyvtárak) nevű szervezet az
Eventbrite online konferenciaszervező cég felületén zoomos interaktív beszélgetéssorozatot indított.
A Beyond the Horizon sorozat keretében a könyvtárügy öt úttörő alakjával folytatott interaktív beszélgetésbe lehet bekapcsolódni. A második eseményre 2020. június 25-én került sor.
A sorozat vendége a holland Erik Boekesteijn volt, aki jelenleg a Holland Nemzeti Könyvtár főtanácsadója, a chesteri
Storyhouse igazgatótanácsának tagja, valamint a
Steijn&Tonijn gyermekkönyvkiadó társtulajdonosa. A pályáját zenei könyvtárosként kezdő szakember mára
a könyvtári innováció, kommunikáció és marketing szaktekintélyeként ismert. 2006 és 2008 között a DOK Spettert szervezet tagjaként könyvtári nyári tábort szervezett 8-12 éves gyerekek számára, divat, játék, zene és művészet tematikával. Ezután bekapcsolódott delfti
DOK Library Concept Center tudományos és innovációs részlegének munkájába; 2009-ben tiszteletbeli
Mover and Shaker címben részesült a Library Journal jóvoltából. 2010-ben megalapította
Shanachie Media nevű webkettes vállalatát, amely elsőként készített hetente jelentkező, könyvtárakkal foglalkozó globális internetes műsort
This Week in Libraries címmel, bemutatva könyvtári jó gyakorlatokat a világ számos tájáról. Később elindította
Doklab nevű vállalkozását, melynek célja, hogy tanácsokat adjon a közgyűjteményeknek a szolgáltatásfejlesztéshez és a megújuláshoz. Boekesteijn személyes utazásait, tapasztalatgyűjtését több könyv is dokumentálja: kollégáival az Amerikai Egyesült Államokban tett útjáról számol be a 2008-ban megjelent
ShanachieTour: A Library Road Trip Across America, a 2015-ben megjelent
Libraries Change Lives: Public Libraries 2020 European Tour (kölcsönözhető
a KSZK gyűjteményéből!) pedig egy
EU-s együttműködés keretében, 15 EU tagországban tett körút tapasztalatait adja közre, melynek során többek között az volt a céljuk, hogy megmutassák a politikusoknak, mit tesznek a könyvtárak a társadalomért. 2015-ben Erik Boekesteijnt Hollandia legjobb könyvtárosának választották, majd számos holland könyvtár – végül a nemzeti könyvtár – alkalmazta marketing- és kommunikációs tanácsadóként.
Önmeghatározása szerint “kalóz és globális könyvtári motivátor”.
A beszélgetés moderátora a brit könyvtárszakmai szervezet, a CILIP (
Chartered Institute of Library and Information Professionals)
elnöke, Nick Poole volt.
Az interjúban Boekesteijn változatos pályájáról mesélt: egész életében könyvtárakkal és könyvtáraknak dolgozott. Több projektet is felelevenített (név szerint említve például a
Public Libraries 2030 programot, és az azt vezető
Ilona Kish-t), és kiemelte, hogy ma a könyvtárak mottója a történetek őrzése és közvetítése, megosztása lehet. Ezzel a küldetéssel a könyvtáraknak mindig lesz jövője, de innováció nélkül meghalnak.
A történetek, az innováció, a közösségközpontú könyvtár, a párbeszéd és a nyitott könyvtár (open library) voltak a Boekesteijnnel való beszélgetés vezérfonalai. A szakértő nem győzte hangsúlyozni, hogy a változáshoz meg kell teremteni az innováció kultúráját, de az ötleteknek termékeny talajra, pénzre és időre van szükségük. Példaként említette, hogy ha a makerspace-t szeretnénk népszerűsíteni a környékünk iskoláiban, erre nem elég heti 4 órányi időt szorítani, ahogy a könyvtári marketing sem oldható meg más feladatok mellett, mert egy teljes munkaidős állást kíván. Boekesteijn tanácsa, hogy építsük ki a szakemberek hálózatát, és ha valami nem megy saját erőből, vegyünk fel rá szakembert! A könyvtárosok többsége tart az innovációtól, mivel mindig vannak aktuális feladatok, amiket el kell végezni. Ám a változtatásokat nem a jövőben, hanem a jelenben kell elkezdeni. Ne várjunk egy ideális pillanatra: ha változtatni kell, akkor most jött el az idő. Nézzünk körül, tájékozódjunk, mások mit csinálnak, hogyan reagálnak a kihívásokra. A könyvtárak hagyományos erőssége az információszolgáltatás, de sajnos nem vagyunk jók az emberek meghallgatásában. Empátiára van szükség, amit azonban tetteknek kell követnie! Sommásan megfogalmazva: „ott kell lenni, kint kell lenni”. Általánosságban kijelenthető, hogy tanulni kell a hibákból, merni kell kockázatot vállalni, és nem szabad sajnálni a befektetett energiát az innovációtól. A Doklab vállalkozás Extreme library makeover nevű, számos könyvtár átalakulását segítő programjának tapasztalata, hogy a projektekben sokszor nehezen indult a közös munka, a könyvtárosok tanácstalanok voltak. Egy kósza ötlet nem elég: tudni kell, mire van szükségünk. Ha van egy ötletünk, akkor magunknak kell dolgoznunk a megvalósításán, olykor túlórában, minden tudást mozgósítva. Ha be tudjuk indítani és működik, akkor pénzt is fognak adni rá a fenntartók.
A jelenre reflektálva Boekesteijn leszögezte:
remek, hogy nő az online szolgáltatások köre, ám ezzel párhuzamosan a könyvtárak egyre több digitális bennszülöttet elveszíthetnek. Még nagyobb veszély a társadalmakban húzódó digitális szakadék, nem mindenki jut ugyanis saját számítógéphez vagy okoseszközhöz. Az “elveszett gyerekek”, a távmunkában és/vagy az online oktatásban részt vevők egyre bővülő köre számára pedig a könyvtár nyújthat segítséget, részben az eszközök (tabletek, routerek) kölcsönzésével, részben a könyvtár fizikai tereinek rendelkezésre bocsátásával, lehetőleg a nap 24 órájában.
Jó példa Calais-ből a szállítható “dobozkönyvtár”, amely IT-eszközöket, könyveket és egyéb felszereléseket juttat el különböző otthonokba, ifjúsági vagy szociális központokba. De a könyvtárépületek egy részét is “fel kell szabadítani”, és át kell engedni a használóknak. Az emberek élethelyzetei rendkívül sokfélék lehetnek (pl. tanulás kisgyermek nevelése mellett), a könyvtár pedig egy biztos információs pont és találkozási hely lehet ezen igények kielégítésére. Az optimista Boekesteijn szerint
a koronavírus-járvány is rávilágított a könyvtárak fizikai épületeinek fontosságára: az a tapasztalat, hogy az emberek vissza akarnak jönni, és szükségük van a könyvtári szolgáltatásokra. A könyvtárak elengedhetetlenek a közösségek életében, ehhez azonban a könyvtáraknak is a lehető legjobb szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a közösségeiknek. A nyitott könyvtár (személyzet nélküli könyvtár) egyre elterjedtebb a világon, ez pedig a koronavírus-járvány esetén is hasznos lehet: az olvasójeggyel való automatizált belépést rögzíti a rendszer, így nyomon követhető, kik és mikor jártak a könyvtárban.
A sokszínűség és a társadalmi párbeszéd a könyvtárak alapértékeinek számítanak. A párbeszéd akkor előremutató, ha nem mindig ugyanaz a néhány tucat ember vesz részt benne, sőt, a digitális szolgáltatások/tartalmak is akkor jók, ha párbeszédet indítanak el. Ehhez kapcsolódik a „slow news” (lassú hírfogyasztás) koncepciója: az embereknek időre van szükségük, hogy megemésszék, értelmezzék és egymással megvitassák a híreket.
Az interjú végén a kollégák kérdéseket tehettek fel az előadónak.
Arra a kérdésre, hogy mi volt a leginnovatívabb könyvtár, amit eddig látott, Boekesteijn a Chester Storyhouse-t említette, ami egy színházat, mozit, kávézót és könyvtárat egyesítő hibrid intézmény. Az ehhez hasonló, egyre gyakoribbá váló komplex épületeket/intézményeket több szervezet partnerségben működteti.
A másik könyvtár, amit a szakember kiemelt, a sydneyi Green Square Library volt, elsősorban az újszerű építészeti megoldások miatt.
Arra a kérdésre, hogy mi a teendő akkor, ha a fenntartó nem ad pénzt innovációra, éppen az alacsony szolgáltatási színvonalra/igényre vagy a koronavírusra hivatkozva, Boekesteijn azt a választ adta, hogy ez esetben nemzetközi szervezetek finanszírozása, külső partnerkapcsolatok építése lehet a megoldás. Úgy kell menni a fenntartóhoz, hogy valamennyi pénzt már tudunk „hozni”. Akár önkéntesek útján is, de segíteni kell a rászorulókat.
Az még a jövő zenéje, hogy merre mozdul el a könyvtári innováció a COVID-19 után. Annyi bizonyos, hogy az embereknek fontos a fizikai kontaktus, a fizikai könyvtárépületek elengedhetetlenek lesznek a jövőben is. Ami a digitális tartalmakat, szolgáltatásokat illeti: kétségkívül nagy tere van még a fejlődésnek. De ezek esetében is az a legfontosabb, hogy valós igényeket szolgáljanak ki, és hogy párbeszédet indítsanak.
Utolsó kérdésként felmerült, hogy könyvtárosként hogyan legyünk jobb hallgatóság. Boekesteijn szerint ne csak a könyvtárat már használókra figyeljünk, hanem építsünk kapcsolatokat a közösség szélesebb rétegeivel. Emellett természetesen hívogató térre és hívogató programokra van szükség. Végül szorgalmazzuk, hogy külső szereplők (akár tizenévesek) szervezzenek rendezvényeket a könyvtárban – így a partnerkapcsolataink is bővülni fognak, és a sokféle nézőpontnak otthont adva a könyvtár valódi társadalmi párbeszéd helyszínévé válik.
A beszélgetéssorozat 2020. július 2-án
folytatódik Marie Østergård, a dániai Aarhus közkönyvtári hálózatának igazgatója, valamint Stuart Hamilton, az ír kormányhivatal könyvtárfejlesztésért felelős vezetője részvételével.
Készítették:
Szabó Piroska és Bódog András (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)