Könyvtárpolitika
Somogyi József: Könyvtári ellátás az ezredforduló után. A második hét év, 2007-2013 számainak vizsgálata
Műhelykérdések
Tóth Andrea: Az év fiatal könyvtárosai. Interjú Kecskeméti Gergellyel és Bedekovits Tamással
Sonnevend Péter: OCLC, a világkönyvtár. Egy laikus jegyzetei
Mátyás Melinda -- Áncsán Gizella -- Vasas Lívia: Magyar Tudományos Művek Tára a Semmelweis Egyetemen
História
Pogányné Rózsa Gabriella: Táblanyomatok és dúckönyvek – a nyomtatványok előtti „nyomtatványok”
Napló
Koncz Károly: Kocsiút téli tájban
Könyv
Pallósiné Toldi Márta: Tükröm, tükröm…
Nagy Attila: Az iskola nem sziget!
Balogh Ferencné: Százzal felérő ötven év…
Pogány György: „Krőzusnál gazdagabb…”
Elbe István: A könyvtár őrzője
Ízelítő a lapszámból:
„A neten belefullad a releváns információ a vízözönszerű áradatba. Az ésszerű megoldás – gondolnánk – a könyvtárlátogatás volna, ahol jóval rendezettebb információszolgáltatás zajlik, ám mégsem ez történik (alapos előismereteket kíván, időigényes), marad a könnyebb út: a net, ahol minden együtt van – és zavaros, felszínes tudás, ténylista tölti ki az összefüggő tudásegész helyét a fejünkben. A könyvtárak térvesztése nem a könyvtárak hibája, a világ változott meg annyira, hogy rá sem ismerünk”. (Somogyi József)
„2013 őszén az OCLC újabb kutatási jelentést tesz közzé, ezúttal az elektronikus dokumentumok könyvtári jövőjéről (Meeting the e-resources-challenge). Itt azt vetítik előre, hogy 2020-ban az amerikai egyetemi könyvtári világ már a beszerzési keretek négyötödét (80 százalékát) fogja e-dokumentumokra költeni (összevetésül 2010 előtt 6 százalékát költötte). 2013-ban már minden harmadik amerikai felnőtt olvas e-könyvet”. (Sonnevend Péter)
„A könyvnyomtatás művészete több technikai újítás együttes alkalmazásának köszönhetően jött létre. Gutenberg a korábbi többszörözési eljárások minden területén újításokat vezetett be, zsenialitása tehát abban állt, hogy ezeket egységes ’technológiában’ rögzítette. A találmány kétségtelenül legfontosabb eleme a betűsokszorosítás, vagyis az, hogy a textus teljesen azonos jelekből épül fel”. (Pogányné Rózsa Gabriella)