Hír

Könyvtárpolitika
Dancs Szabolcs: Ismét az ETO hasznáról – az új elektronikus kiadás fényében

História
Pogány György: A könyvtári állomány politikai célú megtisztítása, selejtezése 1945 után

Napló
Jáki László: A könyvtár és a könyvtáros szerepe az olvasás igényének felkeltésében

Könyv
Kégli Ferenc: A 90 éves Péter László köszöntése -- bibliográfiával
Bényei Miklós: Újraolvasva (4) Ladikon az ősmagyar hazába

Ízelítő a lapszámból

„Az újabb ETO-kiadások magyar nyelven való megjelentetésének fontosságához nem férhet kétség. Kérdéses lehet azonban, melyek a kiadás praktikus, egyszersmind költséghatékony keretei. A cikknek nem célja az egyes modellek részletekbe menő ismertetése, annyit azonban érdemes elmondanunk, hogy a szóba jöhető elképzelések között az OSZK a – saját tulajdonú – Relex névtér-kezelő alkalmazás felhasználását tartja a célra leginkább alkalmasnak. E megoldás előnye, hogy a rendszer egyaránt alkalmas polihierarchikus tárgyszó-rendszerek (tezauruszok) építésére és az ETO Konzorcium által rendelkezésre bocsátott mesterállomány gondozására és publikálására MARC adatcsere-formátumban, valamint a kétféle feltáró eszköz összekapcsolására, ezáltal még hatékonyabb kiaknázására.” (Dancs Szabolcs)

„A könyvtári állomány megrostálásának egyik évtizedeken át ható következménye volt a dokumentumok használatának politikai jellegű korlátozása, illetve a Zárolt Kiadványok Tára megszervezése és egészen 1988-ig tartó működése. Amikor a Tár megalakult az Országos Széchényi Könyvtárban, sajátos módon – bár a diktatórikus intézkedések indukálták létrejöttét – az állomány védelmét jelentette, azt, hogy ugyan számos korlátozással és külön engedély alapján lehetett használni, de az elkülönítetten tárolt dokumentumok nem kerültek zúzdába.”(Pogány György)

„Az elmúlt évtizedekben a tudomány kerülte a »véletlen« szót, de ma már tudjuk, hogy sok mindenben elbizonytalanodtunk, amiben korábban biztosak voltunk. Így például feltétel nélkül hittük, hogy abban a családban, ahol »a falakat elborította a könyv« (Berend T. Iván), vagy ahol a szolgálólány olvasta fel a szépirodalmi csemegéket (Éjszaki Károly), onnan egyenes út vezetett a könyvtárba. Mindez igaz, de akkor hová tesszük azokat, akik titokban (Sinka István), istállóban vagy gyertyafény mellett (Csizmadia Imre) váltak olvasóvá, majd könyvtárlátogatóvá.” (Jáki László)