Hír

Húzzuk be a fake-et! - Könyvtárak az álhírek ellen című K2 szakmai nap összefoglalója

Az érdeklődők 2019. december 3-án vehettek részt a Könyvtári Intézet által immár 10. éve megrendezett rendezvénysorozat 2019/2020-as évadának második napján. A program központi témája az álhírek és a könyvtárak álhírek elleni lehetséges eszközeinek feltérképezése volt.

Elsőként Dr. Bányász Péter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, a téma kutatója és szakértője tartott előadást az álhírek nemzetbiztonsági veszélyeiről, majd Dr. Koltay Tibor, az Eszterházy Károly Egyetem oktatója könyvtári nézőpontból vizsgálta meg a területet. Egy rövid szünet után a nap workshoppal folytatódott, amelynek moderálását Márföldi István látta el.

Továbbképzési napunk legfontosabb szándéka hogy szakmai inspirációt és egyben személyes élményt is nyújtson, ezért az aktuális és érdekes előadások mellett mindig készülünk meglepetéssel, interaktív játékkal. Így ismét volt Kahoot! tudáspróba nyereménnyel, a szünetben a kávé és pogácsa mellé pedig szavazós játék és álhírgyűjtő tábla. Már megszokott szolgáltatásunk a Könyvtártudományi Szakkönyvtár munkatársai által összeállított könyvválogatás és a honlapjukon elérhető válogatott bibliográfia. A már 225 tagot számláló K2 Facebook csoportunkban ismét számtalan érdekességet osztottunk meg a témával kapcsolatban. Arra bíztatjuk a csoport tagjait, hogy bátran tegyenek így ők is, és osszák meg velünk véleményüket mind a vizsgált területtel, mind a szakmai nappal kapcsolatosan, de még inkább tegyék közkinccsé, ha az itt hallottak alapján sikerül a saját könyvtárukban megvalósítani valamit.

Ne felejtsük el a látogatókártyát se! Örömünkre szolgált, hogy többen már a második pecsétet gyűjtötték be a kártyára, amellyel a programsorozat végén garantált nyereményt vehetnek át a K2-n rendszeresen résztvevő kollégák. 

Kahoot!-ozás közben

Dr. Bányász Péter: Lélektani műveletek a közösségi médiában

Dr. Bányász Péter

Első előadónk mondanivalóját a Pizzagate néven elhíresült álhírbotrány kapcsán az álhírek terjedését vizsgáló kutatási eredmények ismertetésére fűzte fel. Előadásából számos, példával is illusztrált álhírrel kapcsolatos fogalmat ismerhettünk meg. Ilyen fontos fogalom a globális közös terek. Globális közös tér többek között a kibertér is. Jellegzetessége, hogy egy nemzet szuverenitásához sem tartozik, de mégis befolyásolhatja egy nemzet szuverenitását információs műveletek végrehajtásának terepeként. Ilyen információs művelet az álhírek terjesztése is, amely az ún. hibrid hadviselés eszközévé vált, hiszen jelentős pszichológiai hatást lehet általuk kifejteni. A lélektani (PSYOPS) műveletek elsődleges célja, hogy befolyásolják egy kiválasztott célcsoport viselkedését, magatartásformáit és véleményét. Ilyen lélektani művelet pl. a propaganda, amelynek a mai tudományos elnevezése a célzott információközlés. A szakirodalom megkülönböztet a szándék és a forrás hitelessége alapján fekete, fehér és szürke propagandát. A célzott információközlés legkorábbi módszere a döntéshozókat igyekezett befolyásolni. Egy másik módszer, az ún. társadalmi vírus, amikor az influencerek, azaz a véleményvezérek befolyásolása a cél, a kívánt hatás elérése érdekében. A harmadik módszer pedig leginkább a mesterséges intelligencia felhasználását jelenti.

A közösségi oldalak az álhírek terjesztésében és akár a politikai döntéshozatalban is jelentős szerepet töltenek be. A közösségi oldalak üzemeltetőinek célja a reklámbevételek növelése. Ezért érdekük a felhasználók ott tartása minél hosszabb ideig, ehhez pedig algoritmusok segítségével az érdeklődésük felkeltése. Ehhez mesterséges intelligencia segítségével elemzik a felhasználókról gyűjtött több tízezer adatot, amivel akár jövőbeli cselekedeteik is megjósolhatóvá válnak. A felhasználókat nem csak fogyasztás szempontjából, de politikai termékként is meghatározzák, például a hírfogyasztási szokásuk alapján. Felmérések szerint a magyar felhasználók 84%-a közösségi oldalakról tájékozódik (az EU-s átlag 64%). Nagy veszélyt rejt magában az is, hogy nem plurálisan fogyasztjuk a híreket, azaz jellemzően csak egyféle tartalmat preferálunk, ezért az algoritmusok csak ezeket a tartalmakat fogják számunkra fölajánlani. 

A 2016-os amerikai elnökválasztáson a célzott információközlés egy új szintre lépett: az álhíreket számos csatornán közvetítették, gyors, ismétlődő formában, az objektivitás mellőzésével, nem következetes módon. A politikai célú álhírek mögött többnyire már komplex műveletek állnak. A Pizzagate botrányt vizsgáló kutatócsoport 7000 megosztást vizsgált meg és elemezte az álhírek terjedési mintázatát.

Bányász Péter előadását egy kérdéssel zárta: kellő körültekintéssel a mesterséges intelligenciával terjesztett álhírek még felismerhetők, azonban a valósi időben, algoritmusok segítségével közszereplő arcának és hangjának videóba montírozása esetén hogy ismerjük fel, hogy álhírrel van-e dolgunk?

Dr. Koltay Tibor: A posztigazság kora és a könyvtárak: megoldások és kétségek

Dr. Koltay Tibor

Második előadónk a bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a téma nem újkeletű, de napjainkban nagyon aktuális és összekapcsolódik az ún. kapuőr problémával, azaz a kommunikációs láncból sok esetben kiiktatásra kerültek a lektorok, szerkesztők és könyvtárosok.

Kiemelte, hogy az álhírek ellen nincs egyetlen recept. Amire nagy szükség van: tudatos információhasználat, kritikai hozzáállás, forráskritika. Az IFLA infógrafikáját alapul véve igyekezett választ adni arra, hogy mire kell figyelnünk az álhírek kiszűrése érdekében: túlzó címsorok, az újraposztolás nem jelent feltétlenül aktualitást, nézzünk utána az oldalnak és a szerzőnek, nézzük meg, vannak-e hivatkozások és mit támasztanak alá, ellenőrizte-e valaki az információt, írtak-e róla mások!

Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy a közösségi médiában sokan gyorsan, elolvasás nélkül továbbítanak üzenetet, mivel a közösségi média lényege az azonnali „jutalom”, ami ebben a vonatkozásban az „én posztoltam” érzése. Az álhíreknek erős pszichológiája van, hiszen gyakran emocionális természetű tartalmak jelennek meg, ezek fogyasztásával könnyen elkerülhetjük a nézeteinktől eltérő véleményeket. Az előadó fontosnak tartja az információs műveltséget, ennek is két aspektusát: az információ kritikai értékelését és az információ szervezését. Az információs műveltség azonban még nem jelent egyben kritikai gondolkodást is, hiszen gyakran azzal szemben élünk kritikával, ami nem a mi világlátásunkat támasztja alá. Probléma még az is, hogy az információkeresésben gyakran érvényesül a legkisebb erőfeszítés elve: a legkönnyebben elérhető információt preferáljuk. Az álinformációk a nagymértékben elfogult befogadókat tudják leginkább befolyásolni.

Az álhírek diagnosztizálására az alábbi kérdések feltevését javasolja: Ki az üzenet célközönsége? Milyen gondolkodást tükröz a szöveg? Melyek a fő állításai, céljai? Milyen érvelést alkalmaz? Vannak-e következetlenségek az érvelésben?

A könyvtárak álhírek elleni küzdelmére egy németországi példát ismerhettünk meg, mégpedig a Fake Hunter elnevezésű gyerekeknek szánt programot. A játékban a tizenévesek egy nyomozóügynökség alkalmazottai. A projekt céljaira, a gyerekek védelme érdekében létrehoztak egy saját Super News nevű hírportált is, és nyomtatott, valamint online álhírellenőrző eszközök segítségét vehették igénybe. A cikk referátuma itt olvasható.

Koltay Tibor, előadását a következő két jó tanáccsal zárta: „Szánjunk elegendő időt az információ feldolgozására” (David Bawden és Lyn Robinson, City University, London), illetve „A szellemi szabadság nem azt jelenti, hogy minden szamárságot el kellene hinnünk, de elolvashatjuk őket.” (Wayne Bivens-Tatum – Princeton Egyetem Könyvtára).

Workshop

Márföldi István

Márföldi István a workshopot egy rövid Mentimeteres kérdéssorral kezdte. A kérdésekkel a jelenlévők általános ismereteit, meggyőződéseit tesztelte különböző statisztikai adatokkal, hírekkel kapcsolatban.

A workshop-vezető elmondta, hogy álhírek cáfolatának közzétételére létrehozták a wiki library-t, amelyet mindössze csak 36 könyvtáros vett igénybe. Az álhírekre való figyelemfelkeltés eszköze a sokkolás és a provokálás, mivel ezekkel lehet átlépni az emberek ingerküszöbét.

A rövid ráhangolódást követően a résztvevők elfoglalták helyüket az asztaloknál.

A kérdések minden csapat számára azonosak voltak, és a teljesség igénye nélkül ezek a válaszok, gondolatok hangzottak el:

1.       Kell-e a könyvtáraknak az álhírekkel foglalkozniuk?

Az egybehangzó vélemény szerint természetesen a könyvtáraknak kell az álhírekkel foglalkozni,  a tapasztalat alapján az olvasók már többször fordultak könyvtároshoz álhírrel kapcsolatos problémával. Felmerült a könyvtárak felelősségének és pártatlanságának kérdése is.

2.       Mit tehet a könyvtáros, ha hasonló álhírrel találkozik a neten?

A válasz megtalálásához forrást biztosít, de tartózkodik a személyes állásfoglalástól. Jelentheti pl. a Google hírellenőrző oldalán, ahol megvizsgálják a hír hitelességét.

3.       Milyen formában kapcsolódhat be a könyvtár az álhírek elleni küzdelembe?

A teljesség igénye nélkül a következő gondolatokat gyűjtötték össze: edukáció, álhírfelderítés közzététele, ismeretterjesztő előadások, infógrafikák kihelyezése kikerülhetetlen helyekre, influencer könyvtáros, felvilágosítás (100% objektivitás), digitális írástudás, információs műveltség terjesztése, informálódás (rendszeres hírolvasás), álhírek bejelentése. Kérdés, hogy mivel lehet átlépni az ingerküszöböt és bevonzani az embereket, vagy esetleg a könyvtárosoknak kell kilépni a könyvtárból.

4.       Szükséges-e képzést szervezni a könyvtárosoknak ebben a témában?

A résztvevők véleménye ebben is megegyezett, azaz igen, szükséges lenne képezni a könyvtárosokat ebben a témában. A résztvevők álláspontja szerint lenne igény influencer képzésre is.

5.       Milyen formális kereteket lehetne adni a kampányoknak, képzéseknek?

Országos rendezvények (pl. Internet Fiesta témája), közös kampányok, összefogás, tematikus honlapok készítése.

A feladat másik részében egy asztalonként eltérő kérdésről a források vizsgálatával és egy infografika segítségével el kellett dönteni, hogy álhír-e, vagy sem.

A résztvevőknek azt is meg kellett állapítaniuk, hogy milyen érzelemre, motivációra épít a hír; milyen céllal íródott az álhír, milyen kategóriába sorolható (kattintásvadász cikk; összeesküvés elmélet; áltudományos hír; propaganda; szatirikus hír). A 30 perc lejárta után minden csoportból egy ember megosztotta az általa képviselt asztal véleményét a jelenlévőkkel.

Márföldi István a világ objektívebb értelmezésére Hans Rosling: Tények című művét ajánlotta.

A jó hangulatban eltöltött délutáni workshopot az elégedettségmérés válaszadói az alábbi kifejezésekkel írták körül:

Köszönjük a részvételt. 2020-ban is mindenkit várunk a K2 műhely rendezvényeire.

Share

További oldalak

Alapdokumentumok

Kapcsolat

1276 Budapest, Pf. 1205

Tel: +36 1 224-3788

Elérhetőségek

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.