Könyvtárpolitika
Ásványi Ilona: „… arra rendeltelek titeket, hogy munkátokkal maradandó gyümölcsöt hozzatok…” Húszéves az Egyházi Könyvtárak Egyesülése
Műhelykérdések
Micle, Maria – Lovász Ágnes: A nem formális oktatás az „Iskola másként” program keretében Temesvárott
Konferenciák
Kovács Marianna: „Segített a könyv, a mese”. Biblioterápia-konferencia a Magyar Olvasástársaság szervezésében
Kiállítás
Schmelczer-Pohánka Éva: „Itt van, György főpap a Te könyvtárad (…) mindenki számára nyitva áll. 240 éves Magyarország első, nagy nyilvános könyvtára, a Klimo Könyvtár
Napló
Gutai Júlia: Utóirat
Perszonália
Várady Eszter: Nagyfalusi Tibor (1937-2014)
Czirok Ferenc: Nagyfalusi Tiborra emlékezem
Vágvölgyi Zoltán: G. Szabó Lenke (1953-2014)
Könyv
Filip Gabriella: Híres magyarok – téves adatok
Ízelítő a lapszám tartalmából
„Az 1994-ben megálmodott és 1995-ben létrehozott Egyházi Könyvtárak Egyesülésével az egyházi könyvtárak megvalósítottak egy olyan összefogást, amelynek segítségével visszaküzdötték magukat a magyar könyvtári hálózatba, és megteremtették érdekképviseletüket. A muzeális gyűjteménnyel bíró, műemléki környezetben működő egyházi könyvtárak az 1990-es évektől már nemcsak a rájuk bízott szellemi kincsek őrzését, hanem gondozását és szolgáltatását is vállalták a modern technika és a korszerű tudomány eszközeivel.” (Ásványi Ilona)
„A konferencia megszervezésével voltaképp arra vállalkoztunk, hogy az olvasásnak mint élménynek a legkülönbözőbb formában való hasznosíthatóságáról, illetve annak irányairól folytassunk eszmecserét. Ezért programunkat úgy állítottuk össze, hogy áttekintsük a biblioterápia hazai fejlődését, annak legfőbb szakaszait; foglalkozzunk a téma lélektani alapjaival, a fogalom irodalomelméleti kérdéseivel. Áttekintést igényeltek a biblioterápiás képzések irányai és a téma szakirodalmi ellátottsága, támogatottsága is. Gyakorlati példákon keresztül igyekeztünk mutatni, hogy a biblioterápia a különböző korosztályok és társadalmi rétegek problémáinak megoldásához hogyan, miképpen járul hozzá; mi a szerepe a meseterápiának, a biblioterápiának az oktató-nevelő munkában és annak kiegészítéseként az önismeret-fejlesztésben és gyógyításban.” (Kovács Marianna)
„1994-ben a sokadik átrendezés után szabadon maradt az olvasóteremben 80 négyzetméter falfelület. Meghirdettem a műsorfüzetünkben, a helyi médiában és szájról-szájra adva, hogy bárki felrakhatja saját kiállítását, megrendezheti a megnyitót, amelyre meghívhatja barátait, ismerőseit. Az első megnyitót helyi rajz- és német szakos tanárnő rendezte saját munkáiból. (…) Láthattak itt a látogatók az évek folyamán a képzőművészeti alkotásokon kívül nyakkendő- és szalvétagyűjteményt, bemutatkoztak a közeli gazdaságban dolgozó koreai munkások kézműves termékeikkel, dalaikkal, a szomszédos település cigány népfőiskolájának tanulói szőttesekkel, egy család, amelynek mind a hat tagja valamilyen művészeti ágban alkot, tárlókba kerültek nagyapától maradt emléktárgyak, bútordarabok.” (Gutai Júlia)