Hír

Könyvtárpolitika
Hajnal Ward Judit: Popfesztivál a könyvtárban. Az amerikai és a magyar könyvtári munka különbségei

Műhelykérdések
Sáráné Lukátsy Sarolta: Lángoló világ. A XX. század szörnyűségei a fiatalok történelemtudatában

Konferenciák
Bilicsi Erika – Dér Ádám – Lencsés Ákos: Az Open Acces támogatásának közép-európai gyakorlata

História
Knapp Éva: Nevezetes ősnyomtatványok az ELTE Egyetemi Könyvtárban
Budai László: A várpalotai könyvtár létrejöttének közvetlen előzményei (1949-1954)

Napló
Somogyi József: Jósolnak a számok

Perszonália
Juhász András: Vekerdi József (1927-2015)

Könyv
Murányi Lajos: Közösségek a könyvtárban
Vasbányai Ferenc: A könyvtárosság veszedelmei

Ízelítő a lapszámból:

„Bizonyára sok a különbség a két ország viszonylatában, de nagy a változatosság az amerikai könyvtárosok között is. Továbbra sem gondolnám, hogy jobb vagy rosszabb könyvtárosnak lenni az egyik vagy másik országban. Izgalmas időket él a szakma. Ennek egyik jellemzője, hogy aktívan vehetünk részt formálásában: magunk alakíthatjuk a könyvtárosi munkakört és egyéni pályánkat, nem kell arra várni, hogy a szánkba rágják, mit tegyünk. Legalábbis éljünk ebben az illúzióban!” (Hajnal Ward Judit)

„Tudom, hogy a fejlődés megállíthatatlan, a gyerekek meg már beleszülettek az internet korába, ezért minden csapatnak rendelkezésére állt egy hordozható laptop, emellett a könyvtár számítógépes katalógusa. Mégis elszomorít, hogy a legkézenfekvőbb kérdéseket is a Google-ból keresték ki, például »vasfüggöny«, »disszidálás«. A kisebbek 40-50 százalékban használták a Wikipédiát, a nagyobbak viszont szinte mindnyájan, de nem mindig adták meg a kérdésre a jó választ.” (Sáráné Lukátsy Sarolta)

„A budapesti Egyetemi Könyvtár (…) állománya – különös tekintettel az országos unikum-példányokra – a XVI.század második fele óta őriz ősnyomtatványokat. A könyvtár legkorábbi jogelődje, az első nagyszombati jezsuita könyvtár megalapításával (1561) és e könyvtár jogutódai révén jött létre az a Magyarországon egyedülálló ősnyomtatvány-gyűjtemény, amely évszázadokon át egészen a mai napig háborítás nélkül együtt megmaradt, és lehetőség szerint folyamatosan bővül. A tár egésze kiemelkedő jelentőségű abból a második szempontból is, hogy állományát nem magángyűjtemény formájában, látványosságként gyűjtötték össze, hanem a kezdetek kezdete óta napi használatra, elsősorban oktatásra és tanulásra szánták.” (Knapp Éva)