Műhelykérdések
Dancs Szabolcs: A hiteles digitális másolatról és a másolati példányok bibliográfiai
kezeléséről – 2. rész: Metaadatok
Konferenciák
Vasné Tóth Kornélia: Nemzetközi tudományos ex libris konferencia Krakkóban
Dancs Szabolcs: Miért szomorú a jogtisztázás polipja?
Históriák
F. Dárdai Ágnes: Fitz József és Domanovszky Ákos, az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárának reformer igazgatói (1930-1942)
Olvasás
Juhász Valéria: A literációs tudatosság kialakulása az olvasástanulás előtt
Sándor Ildikó: A mesemondás három aranyalmája
Könyv
Mezey László Miklós: Fejezetek a debreceni élclapok történetéből
Ízelítő a lapszámból:
„A család és a szűkebb beszélő közösség nyelvhasználathoz, kulturális javakhoz, írásbeliséghez való hozzáférése, a literációs ismeretekben való jártasságának foka, a tanulással kapcsolatos attitűdje erős mintákba rendeződve továbbhagyományozódik a gyermekekre. Ezért lényeges, hogy a sikeres tanuláshoz vezető elsődleges szocializációs környezet egy olyan literációs környezet is legyen egyben, amely előkészíti az írásbeliséghez való könnyebb hozzáférést.” /Juhász Valéria/
„A gondos jogosultkutatást illetően a hosszú távú megoldást azt jelentené, ha a jogszabályok konkrét, egyben szabványosan lekérdezhető adatforrásokat határoznának meg, ami által a jogtisztázás folyamata automatizált módon, költségkímélően zajlana – az ehhez szükséges nemzetközi szerzői jogi infrastruktúra megteremtésére érdemes volna az EU-nak áldoznia. Ennek hiányában az olyan nemes céloknak, mint amilyen az európai kulturális örökség digitalizálása vagy a versenyképes európai digitális könyvtárak létrehozása, esélyük sincsen megvalósulni…” /Dancs Szabolcs/
„Amint a mesemondás csínja-bínja elsajátítható, úgy a mese hallgatása (befogadása) is tanulható és tanulandó. Mesehallgatónak sem születik az ember, hanem azzá válik. Különösen igaz ez, amikor nem a napjainkban megszokott, intim esti mesemondásra gondolunk saját 1-2-3 gyermekünk számára, hanem a nagyobb létszámú hallgatóság előtt elmondott mesére. A hagyományos mesemondási alkalmak résztvevői észrevétlenül, a maguk közösségében tették magukévá azokat az íratlan szabályokat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a mesélő a mesemondásra összpontosíthasson, illetve a mesehallgatók is átadhassák figyelmüket ennek a páratlan élménynek.” /Sándor Ildikó/