Hír

A 3K 2018. decemberi számának tartalma:

Könyvtárpolitika
Pap Dávid Zoltán – Szüts Etele: A virtuális Baranya felépítése. A Helyismereti Gyűjtemény mint digitális tartalomszolgáltató

Műhelykérdések
Gál Andorné: Cselekvő közösségek. Brüsszeli tanulmányút
 

Konferencia
Sághi Ilona: Partnerségben a könyvtárakkal
Horváth Tamás:Kert – közösség – könyvtár. Beszámoló a Mezőgazdasági Könyvtár programjáról
Németh Márton: A webarchiválás nemzetközi környezete. Mozaikok az IIPC 2019 kongresszusról            

Olvasás
Borbé Levente: Biblioterápiás foglalkozás a székelyföldi Márton Áron Főgimnáziumban
Istók Anna: „Kamaszhíd”. Kamaszkönyvtár nyílt Gödöllőn
 

Könyv
Béres Judit: Új utakon az olvasók felé. Hagyomány és innováció a nagykanizsai városi könyvtárban Halis István Városi Könyvtár (Nagykanizsa)
Németh Márton: Digitális Bölcsészet. Gondolatok egy új nyílt hozzáférésű, interdiszciplináris e-folyóirat születése kapcsán

Ízelítő a lapszámból:

„A 2010-es évek derekán, a gyűjtemény még mindig a 20. század közepén megfogalmazott elvek és elvárások szerint élte mindennapi életét. Ezek az egységek szerte az országban azért jöttek létre, hogy a megyéjükre vonatkozó hagyományos papíralapú dokumentumokat gyűjtsék és archiválják, lehetőleg az idők végezetéig. Ez egyfajta múzeumi szekciót eredményezett a megyei könyvtárakon belül, ahol a fent említett funkciók mindig is megelőzték a szolgáltatásit. Azonban a mai magyar könyvtári szakmában már (evidenciaként kezelik) elvárt igény, hogy a könyvtári állományok és a szolgáltatási rendszerek fejlesztésében követni kell a digitalizációs trendeket, igazodva a gyökeresen megváltozott olvasási és információkeresési szokásokhoz. A hazai könyvtárak küldetése – és a helyismereti gyűjteményeké szintén – az, hogy a digitális Magyarországba is átmentsék (átörökítsék) és lehetőleg online is szolgáltassák a nemzeti kulturális értékeket. A fentiek értelmében a gyűjtemény 2016 óta fokozatos koncepcióváltáson esett, illetve esik át.” (Pap Dávid Zoltán – Szüts Etele)

„A konferencia két napján az együttgondolkodás fókuszában az intézmények közösségfejlesztő, közösségépítő szerepe, illetve az ezt támogató online és offline módszerek, jó gyakorlatok prezentálása állt. A számos szekcióelőadás során érintették azokat a kulcsfontosságú területeket, amelyek mentén a fejlesztések a nemzetközi trendekkel összhangban elengedhetetlenek, mint pl. digitalizálás, online közösségek, olvasásfejlesztés, közösségépítés-fejlesztés, korszerű térszervezési megoldások adaptálása. Megismerhették a résztvevők a projekt keretében lezajlott Kulturális intézmények reprezentatív felmérése kutatás eredményeit, illetvekerekasztalbeszélgetésre is sor került a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) nyerteseivel, akik számára a Cselekvő közösségek projekt szakmai és módszertani támogatást nyújt. A szekciókban a projekt keretében fejlesztett kiscsőszi, tiszanánai, salgótarjáni, kiskőrösi mintaprojekteket is bemutatták a szervezőik.” (Sághi Ilona)

„A diákok nem ismerték ezt a foglalkozást. A konkrét foglalkozások során hétről hétre egyre jobban várták a következő olvasói utazást. Egyre felszabadultabbak lettek. Fel merték vállalni önmagukat. Még azok is, akik nem szívesen nyilatkoztak, láttam arcukon az ottlétet, a figyelést, és ezek mentén az érzelmi megnyilvánulásaikat. A tesztlapokon szerepelő negatív értékeléseket igyekeztem kérdések feltevésével, az ő válaszukkal közelebb hozni a megoldáshoz. A biblioterápiás foglalkozás természetesen pozitívan hatott úgy a diákokra, mint rám is. Felülmúlta elvárásaimat. Már a foglalkozások hete alatt, de utána is a XI/A osztályból naponta bejön a könyvtárba legalább három diák. Bent tanul, tanulmányoz, kérdez, segítséget kér egy-egy témában, vagy egyszerűen csak olvas. Egyvalaki közülük telefonozott. Kíváncsiságból hozzáléptem, azzal az indokkal, nem kell-e segítsek neki, hogy megnézzem, mivel foglalatoskodik. Éppen Kosztolányi egyik novelláját kereste a világhálón... Mi sem nagyobb bizonyítéka az olvasás bűvkörébe való bekapcsolódásnak, mint az, hogy Max Lucado Értékes vagy című darabját elő fogják adni. Azt gondolom, hogy az egyik kulcs, amely visszavezeti az olvasásra a fiatalokat (és nem csak őket), az a biblioterápiás foglalkozások tantervbe való beiktatása lenne.” (Borbé Levente)