Hír

A 3K 2020/1-es számának tartalma:

Előszó
Műhelykérdések
Stébel Ildikó: Anima musicae, avagy a könyvár mint a középfokú zeneművészeti képzés lelke. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola könyvtára: a Kodály Könyvtár
Farkas Gábor Farkas: Régi könyvek irodája. Megőrzés, nyilvántartás, szolgáltatás

Konferenciák
Nagy László - Sárvári János: Az interneten is elérhetőek az erdészeti szakirodalom legfontosabb emlékei. Szakmai napon mutatták be a Wagner Károly Erdészeti Digitális Szakkönyvtár adatbázisát

Interjú
Horváth Adrienn: A minőség fejben dől el. Interjú a 2019-ben Könyvtári Minőségi Díjat nyert szegedi Somogyi-könyvtár igazgatójával, Sikaláné Sánta Ildikóval

Kiállítás
K. Weisz Szidónia: Varietas Cartographica. Új időszakos kiállítás a Teleki Tékában

Perszonália
Mezey László Miklós: Az Új Könyvek szürke eminenciása. Lakatos András (1943-2019) emlékezete

Ízelítő a lapszámból

„Az élettani tudományok képviselői gyakran elismerik, hogy a művészi tevékenységek személyiségfejlesztő hatása komolyan kihat az agyi kapacitások fejlődésére, az emlékezet képességére. Ezért szorgalmazzák a zenekultúra hangsúlyosabb bevonását a gyermekek közoktatási programjába. Tudvalevő, hogy a zenével való foglalkozás fontos eszköz az ember mentális egészségének megtartásában vagy visszaszerzésében, így egyfajta társadalmi értékteremtést is jelent. Mindezek alapján belátható a zenészképzés jelentősége, amihez viszont elengedhetetlen feltétel a zenei dokumentumokkal történő ellátottság, az erre épülő szakmai kutatások, valamint az ezeket közvetítő könyvtári háttér.” (Stébel Ildikó)

„Hol őriznek ma régi könyveket Magyarországon? Valójában hány régi nyomtatvány, kézirat, térkép – és a sort folytathatnánk – bújik meg a magyar könyvtárak polcain? Ez a feltételezhetően hatalmas mennyiség miképpen oszlik el formai, tartalmi és időbeli szempontból? Mit lehet tudni a gyűjteményről, annak történetéről és az állomány védelméről? Van-e honlapja a könyvtárnak, mekkora a feltártság mélysége vagy a digitalizáltság mértéke? A könyvtáros használ-e integrált könyvtári rendszert a feldolgozáshoz, hogyan áll a leltározás vagy az állomány revíziója? Ki a bibliotéka fenntartója, a kollekció kezelője és ő milyen szaktudással rendelkezik? S egyáltalán, mi is a pontos postai címe a könyvtárnak, ki a vezetője, mi a hivatalos neve, van-e valamilyen azonosítási (ISIL) kódja? Azt gondolnánk elsőre – és e sorok írója is beleesett ebbe a csapdába pár évvel ezelőtt –, hogy pár perc alatt minden kérdésre pontos választ adhatunk. Ám ettől még évekre távol vagyunk, ugyanis ma Magyarországon senki nem tudja megmondani, hogy pontosan melyik köz- és egyházi gyűjteményben őriznek a törvény által meghatározott muzeális könyvtári dokumentumot.” (Farkas Gábor Farkas)

„Az 1862-ben Wagner Károly és Divald Adolf erdőmérnökök, a hazai erdészeti tudományos közélet kibontakoztatói által útjára indított Erdészeti Lapok több mint 150 éve az egyesület (Országos Erdészeti Egyesület) ma is élő szakfolyóirata és egyesületi közlönye, hazánk egyik legrégebbi, folyamatosan megjelenő szakperiodikája. Nem véletlen, hogy a könyvtári állomány digitalizálása az Erdészeti Lapokkal és az Erdészettörténeti Közleményekkel kezdődött. Ezt a munkát, illetve a Wagner Károly Erdészeti Digitális Szakkönyvtár létrehozását az Agrárminisztérium, valamint annak jogelődje, a Földművelésügyi Minisztérium támogatta. Ezen projektek keretében mára közel 150 ezer oldal, mintegy 250 dokumentum digitalizálása történt meg.” (Nagy László – Sárvári János)