A 3K 2019. májusi számának tartalma:
Szerkesztői előszó
Műhelykérdések
Goda Beatrix: A „silent book” alkalmazásának lehetőségei könyvtári foglalkozásokon
Oros Sándor: KÉPesek vagyunk? A Szegedi Képregényfesztivál története és hatása a Somogyi-könyvtárban
Kiss Zoltán – Kisszabóné Trapl Ivett: A könyvtáros álma, avagy digitális kutatószobák a felhőben
Interjú
Horváth Adrienn: „Előjelekről csak utólag látni, hogy jeleztek.” Állományvédelmi interjú Baranya Péterrel, a Piarista Központi Könyvtár igazgatójával
Konferenciák
Koltay Tibor: Idén is divat a lila. Beszámoló a LILAC 2019 konferenciáról
Oláh Róbert: Digitális technológiák a kéziratos és nyomtatott örökség megőrzésében. CERL-workshop az Országos Széchényi Könyvtárban
Perszonália
Korompai Gáborné: In memoriam dr. Gomba Szabolcsné dr. Lábos Olga (1935 – 2019)
Könyv
Arany Zsuzsanna: Kalauz az olvasóvá neveléshez
Ízelítő a lapszámból:
„A szöveg nélküli képkönyvek éppolyan univerzálisan érthetőek, mint a zene vagy a képzőművészet. Így nem csak a vizuális nevelésben játszhatnak szerepet, számos egyéb képességet fejleszthetnek, melyeket könyvtári foglalkozásokon, de a közoktatás keretein belül is alkalmazhatunk. Megfelelő eszközei lehetnek az anyanyelvi és idegen nyelvi nevelésnek, a beszédfejlesztésnek, a gondolkodásfejlesztésnek és a fogalmazástanításnak. Multikulturális vagy többnyelvű közösség számára egyaránt alkalmasak.” (Goda Beatrix)
„A tervezés korai szakaszában már szembesültünk vele, hogy a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál kivételével minden más hazai kezdeményezés hamar elhalt, megbukott. Mégis úgy gondoltuk, hogy Szeged városában megvan az a potenciál, ami hosszú éveken át lehetővé teszi majd a fesztivál megszervezését. Az idő bennünket igazolt. Az érdeklődés nem csökkent, az egész dél-alföldi régió számára fontossá vált a Szegedi Képregényfesztivál és Vásár.” (Oros Sándor)
„Nekünk vízbetörésben már nagy tapasztalatunk van. Mentünk, persze. A bokáig álló vizet kellett először kiszivattyúzni. De ehhez villanyt kellett szerezni, mert a tűzoltók áramtalanítottak mindent. Lett is áram egy szomszédos vendéglátóhelyről. Majd miután beállítottuk a szivattyúkat, jöhettek a páramentesítők. Az volt a szerencséjük, hogy tél volt, könnyen kereszthuzatot tudtunk csinálni, hogy minél alacsonyabb legyen a páratartalom, mert így a levegő száraz maradt. Ha nyár lett volna, azonnal megjelent volna a penész. Végül jöhettek a vízszűrő porszívók, a felmosás és a takarítás.” (Baranya Péter)