Hír

Az alábbi cikk a virtuális országjárásunk kilencedik állomása.

Komárom-Esztergom megyében a legégetőbb szakmai problémának a visszaeső látogatottságot tartják és az olvasók számának csökkenését. Hasonlóan a többi megye könyvtáraihoz, Komárom-Esztergom megyében is sok program elmaradt. Az így keletkezett űrt jellemzően videók készítésével, podcast indításával igyekeztek kitölteni. Több könyvtár is bevezette a könyvek házhoz szállítását, új szolgáltatásként.

Több intézmény is megfogalmazta, hogy tart a használók visszaszerzésének nehézségeitől. Egyrészt sokan elszoktak a könyvtárba járástól, mások talán tartanak az intézmények, közösségi terek látogatásának egészségügyi kockázataitól. A költségvetési helyzet bizonytalanná válását is felvetették. Egyrészt az eddig sem igazán sok bevétel elapadása, másrészt az esetleges elvonások két oldalról is szorítják a kulturális intézményeket. A bizonytalanság között pedig még nehezebb a munkavállalóknak minőségi munkát végezni, pedig, ahogyan egy városi könyvtári munkatárs megfogalmazta: „létfontosságú, hogy a könyvtár bizonyítani tudja, hogy vészhelyzetben sem elhanyagolható a szerepe a társadalomban.”

A községi könyvtárakban úgy vélik, hogy a vírus eltűnése önmagában is segítséget jelentene, a nagyobb intézmények szerint egységes szakmai fellépésre, együttműködésekre és professzionális PR tevékenységre is szükség lenne a helyzet kezelésére.

A tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtár számára különösen nagy kihívást jelent, hogy a járványügyi helyzet miatti bezárás összefolyhat a költözés miatti bezárással. A könyvtár dolgozói mindezek mellett optimisták és tettre készek. Igyekeznek megfelelni mind az új épületbe, mind pedig az online térbe költözéssel járó kihívásoknak.

Interjú

Interjú Schmöltz Margittal, az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár újonnan kinevezett vezetőjével.

Március 21-től nevezték ki a könyvtár igazgatójának. Hirtelen kellett megbirkóznia ezzel a mindannyiunk számára nehéz helyzettel. Hogyan értékeli az elmúlt egy hónapot könyvtári vonatkozásban?

Vegyes érzéseim vannak a kialakult helyzettel kapcsolatosan. Egyrészt aggódom, hogy az olvasóink és minden kollégám biztonságban átvészeljék ezt az időszakot, másrészt csalódott vagyok, hiszen a könyvtár-vezetői pályázatomban felvázolt ötleteknek csak töredékébe foghatok bele. Ugyanakkor gondviselésként élem meg, hogy a kényszerű elzárásban alkalmam nyílik jobban megismerni a kollégákat. Korábban más intézményben dolgoztam, így a csapatépítés könnyebb számomra most, mint a szokásos nyitvatartás mellett. Igazgatói pályázatomnak a „Közösség, kultúra, innováció” címet adtam, és amikor készítettem, még úgy terveztem, hogy főképpen az élő, közösségépítő programokat helyezem előtérbe. Ehelyett az innováció bizonyult a leghatékonyabb eszköznek a boldoguláshoz. Habár senki sem sejthette, hogy mi vár ránk, és kissé nyomasztó a mostani helyzet, inspiráló számomra, hogy hirtelen teljesen új kihívásoknak kell megfelelni. Engem személy szerint ösztönöz, hogy ebben az időszakban egyáltalán nem alkalmazhatóak a korábbi sablonok, rendhagyó módon kell modern, az olvasó számára vonzó értékeket kínálni.

Az Önök könyvtára is igyekszik új platformra helyezni szolgáltatásainak egy részét, kreatívan reagálni az igényekre. Milyen a fogadtatás a felhasználók részéről?

A szokatlan helyzetben arra törekszünk, hogy ne máshol már elkoptatott módszereket vessünk be, hanem meglepjük az olvasóinkat. Tudatosan nem választottuk például az online mesélést, hiszen arra sokan vállalkoztak. Mi kreatív naplózás tanfolyamot indítottunk online, amely a járvány végetértekor a valós térben is folytatódhat. A játékainkat, olvasócsalogató felhívásainkat úgy tervezzük, hogy aki a neten velünk tart, az majd a nyitáskor is visszatérjen: vagy egy nyeremény miatt, vagy a tőlünk kapott élmények miatt, vagy mert sikerült felkeltenünk figyelmét, elnyerni szimpátiáját. Egyelőre csak telefonon, üzenetek formájában kapunk visszajelzéseket arról, hogy mindezeket örömmel fogadják az emberek, de én csak akkor leszek elégedett, ha nyitáskor újra benépesül az olvasótér. De számokban kifejezve: zárva tartásunk óta több mint 30%-kal nőtt Facebook követőink száma, és napról-napra gyarapodik.

Ön szerint ez a mostani helyzet rákényszerítette-e a könyvtárakat, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, új dolgokat tanuljanak, kezdeményezőbbek legyenek?

Én már a járványhelyzet előtt arra készültem, a pályázatomat is úgy írtam, hogy az esztergomi könyvtár mindenképpen hagyja el a komfortzónát. Új utakat szerettem volna járni. Természetesen ma egészen más helyzettel nézünk szembe. Most úgy érzem, lassan nem az a tét, hogy megfelelő társadalmi elismertséget vívjunk ki magunknak, hanem a szakma léte forog kockán. Jut-e, marad-e elegendő forrás a kultúra támogatására a vészterhes időkben? Meg tudjuk-e mutatni, hogy a lelki, szellemi egészség, a későbbi jólét záloga, ha az emberek könyvtárlátogatók? Arra törekszünk, hogy megmutassuk a könyvtár hasznosságát, nélkülözhetetlenségét. Ha egy közösség számára fontos tényezővé válunk, támogatni tudjuk tagjait céljaik elérésében, van esélyünk a megmaradásra, gyarapodásra.

Összességében azt gondolom, hogy érzékelhető a könyvtárak törekvése a komfortzónából való kitörésre, viszont hangsúlyozandó, hogy azt, hogy ez sikerült-e, nem belülről kell vizsgálni. Édeskevés, hogy mi, könyvtárosok hogyan értékeljük saját munkánkat, ha az átlag magyar ebből mit sem érzékel.

Amennyiben igen, akkor Ön szerint a későbbiekben is tudják-e a mostani tapasztalataikat kamatoztatni?

A könyvtár folyamatosan változó környezetben él, létezik. Elemi érdeke a folyamatos adaptáció. Ha csak annyit profitálunk a jelenlegi helyzetből, hogy új módszereket, új hozzáállást tanulunk, már megérte. A legfontosabb tapasztalatok már körvonalazódnak: képesnek kell lenni a változásokra, és az emberek valós igényeire kell reflektálni - mindezt gyorsan, frissen, vonzóan.