Hír

A Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) közkönyvtárakkal és írástudással foglalkozó szekciói online szemináriumot tartottak 2021. április 12. és 14. között. Ennek keretében 14-én délelőtt a szervezők egy online beszélgetés során mutattak be a COVID-19 járvány alatti innovatív könyvtári megoldásokat a világ több pontjáról. Az esemény moderátorai Sander van Kempen (Holland Nemzeti Könyvtár) és Martin Memet Könick (könyvtárigazgató Ängelholmsban) voltak, mindketten az IFLA Közkönyvtári Tanácsának (Public Libraries Standing Committee) tagjai.

Elsőként az Egyesült Államokból láthattunk egy jó gyakorlatot a Mobile Learning Lab (mobil tanulólabor) formájában. A helyi összefogással megvalósult, elsősorban oktatási célokat támogató könyvtárbuszt Casey Bruck (McCall Public Library) és Amanda Keaveny (Shepherd’s Home nonprofit gyermekotthon) ismertették. A mobil tanulólabor lényege a következő: az Idaho állambeli McCallban egy átalakított furgont működtetnek, amellyel egy könyvtáros néhány önkéntes tanító társaságában felkeresi a környék családjait a kényszerű iskolaszünetben. Az Egyesült Államokról érdemes tudni, hogy nem mindenhol áll rendelkezésre kiépített korszerű internetes infrastruktúra, így a mobil tanulólabor egyben mozgó WiFi-hotspotként is működik a rászoruló környékeken, amellett, hogy tananyagot, olvasnivalót és programokat – köztük mesefelolvasásokat – kínál a gyermekes családok számára. A szolgáltatás 2020 nyarán indult egy közösségi összefogás eredményeként, amelyből a helyi közkönyvtáron kívül a szabadidős és sportbizottság (Parks and Recreation), a Shepherd’s Home nonprofit gyermekotthon, illetve a Szent Lukács Egészségház is kivette a részét. A helyiek által csak az „írástudás fagylaltoskocsijának” nevezett könyvtárbusz nem jöhetett volna létre konkrét lakossági igény nélkül a családok könyvtári ellátására, elérésére (outreach). Az előadók véleménye szerint sikerük alapját a közösség bizalma képezi. Jelenleg az idei nyári programokat tervezik.

A következő példa Indiából érkezett, egy falucska – Valapattanam Grama Panchayat – egyszemélyes könyvtárából. A könyvtáros, Binoy Mathew számolt be a kis közösségnek a járvány alatt nyújtott könyvtári szolgáltatásokról. Az apró könyvtárat fenntartó önkormányzat könyvtári tanácsadással, célirányos fórumokkal segíti a gyermekek, a nők és az idősek boldogulását. A bezárkózás alatt hangsúlyos szerepet kapott a közösségi média használata. Ennek egyik példája a Creative Homes (kreatív otthonok) elnevezést kapta, és a gyermekek képezték a célcsoportját. A krízishelyzet alatt a legkisebbek jelentették a közösség lelkét és motorját, az ő kreativitásuk motiválta az idősebbeket is. A könyvtár női fóruma Green Walk (zöld séta) néven indított kampányt a háztáji zöldségtermesztés népszerűsítésére. Online tréninggel is segítették az ismeretek átadását, mára a falu minden házában található konyhakert.

Szintén az Egyesült Államokból származó jó gyakorlat a Whitney Oakley által bemutatott Elder Calls Project. A Denver körzetében lévő ipari-urbánus területet kiszolgáló Anythink Könyvtári Hálózat három város számára nyújt könyvtári ellátást. A projekt keretében a könyvtárak 32 munkatársa biztosít telefonos támogatást az idős lakosoknak hétfőtől péntekig 10 és 16 óra között. Érdeklődnek egészségi állapotuk és igényeik felől, segítséget nyújtanak a könyvtár online szolgáltatásainak használatában, beszélgetnek velük a családról és a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos tudnivalókról. Esetenként új hobbik kiválasztásában is segítenek. A szolgálatás tavaly április 22-én indult. Visszahívási lehetőséget is biztosítanak azok számára, akik a felkeresés esetén nem tudják felvenni a telefont. Tekintettel a hispán közösségre, spanyolul is beszélő munkatársak bevonásával gondoskodnak a gördülékeny kommunikációról. A telefonos távszolgáltatás révén az idős korosztályt is biztatták a könyvtár által telepített WiFi-hotspotok használatára, és ismertették velük a technológia előnyeit. Az önkormányzati ügyintézésben is támogatást nyújtanak, a mozgásukban korlátozottak pedig házhoz szállítást is igénybe vehetnek. A jelenlegi tervek szerint a szolgáltatást a könyvtári hálózat az iskolásokra tervezi kibővíteni, miközben készülnek a könyvtárak újranyitási tervei.

Catharna Isberg, a svédországi Helsingborg Városi Könyvtár igazgatója, és egyben az IFLA IV. (szakmai támogató) szakosztályának (Division IV) elnöke, illetve a szervezet elnökségének (Governing Board) tagja előadásában a könyvtári hálózatuk innovatív megoldásairól és szemléletéről adott számot. A Svédország déli részén fekvő Helsingborg azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2022-re Európa leginnovatívabb városává váljon. A központi könyvtáron felül 9 fiókkönyvtárat, digitális könyvtárat, illetve egy könyvtárbuszt is fenntartó városi könyvtári hálózat kész megfelelni e kihívásnak. A közkönyvtár a használói igényeknek megfelelően öt osztályra tagozódik: olvasás, keresés, találkozás, digitális könyvtár/média, illetve támogatás. A járvány alatt a svéd könyvtári törvény rendelkezéseinek megfelelően, szigorú biztonsági intézkedések mellett nyitva maradtak. Azt tapasztalták, hogy ebben az időszakban új módon, a szokásosnál jóval rugalmasabban kell dolgozni. Az alapos előre tervezés helyett a gyakorlati próbálkozás (trial and error) és az alkalmazkodás módszereire van szükség. Ennek szellemében új digitális ügyfélszolgálatot hoztak létre, MS Teams-alapú intranetet alakítottak ki, a rendezvények esetében pedig nem a lemondás, hanem az alkalmazkodás a kulcsszó, legyen szó a létszám korlátozásáról vagy online programokról. A belső munkafolyamatok fejlesztése érdekében rendszeresen tartanak „koronasprint”/hackaton eseményeket, amelyeken közös munkával keresnek új megoldásokat a járványhelyzet keltette nehézségekre. A digitális szakadék továbbra is hatalmas kihívást jelent; a kompetencia- és esélykülönbségeken a helyben (plexifal mögött) és online egyaránt biztosított használóképzésekkel kívánnak csökkenteni. Mint sok más könyvtárban, itt is a bevált újítások megtartását tervezik a járványt követő időszakban. A könyvtári távszolgáltatások iránti megnövekedett igényekre választ adó digitalizáció együtt jár a COVID-korszakkal, amihez Helsingborgban sikerült piaci partnereket is találni. Ennek gyümölcseként jött létre a Digidel 2.0 kompetenciaközpont. A fejlesztések hatására új használókat is nyert magának a könyvtár, továbbfejlesztették a meglévő szolgáltatásokat, valamint sikerült a forrásokat és az eltérő kompetenciákat jobban kiaknázni. Az előadás végszava az volt, hogy továbbra is fontos a hozzáférés biztosítása az információhoz, az irodalomhoz, a tudáshoz, a technológiához és a könyvtárosok szakértelméhez.

Az előadások után a moderátorok és a közönség kérdései következtek. Casey Brucktól és Amanda Keavenytől az önkéntesek motiválása felől érdeklődtek. Az önkéntes tanítók „magját” nyugdíjas tanárok alkották, ám mivel ők maguk is veszélyeztetettek a vírus miatt, a közösségekben fiatalabb önkénteseket kerestek, akiket háttérellenőrzést követően tudtak alkalmazni, az idős tanárok pedig az önkéntesek mentoraiként segítettek.

Binoy Mathew az előadásában említette, hogy a pandémiát megelőzően a helyi lakosság alig 10%-a használta a könyvtárat, amely szám 24%-ra kúszott fel a járványidőszak alatt. Van Kempen ennek okáról kérdezte az indiai könyvtárost, aki kifejtette, hogy a kényszer miatt megnövekedett az igény a szolgáltatásokra, emellett a közösségi média egyszerű használhatósága volt a meghatározó tényező.

Whitney Oakleytól a telefonos távsegítő szolgáltatás bevezetésének nagyon rövid, kb. kéthetes időtartamának titkait kérdezték. A válasz szerint magát a szolgáltatást ő maga és egy kollégája találták ki egy brainstorming során. Leírták, hogy milyen szakemberekre és technikára van szükség, majd módszeresen végigmentek a listán. A személyügyi problémákat a kényszerbezárás oldotta meg, hiszen a home office-ba irányított munkatársakkal már könnyedén meg tudták oldani a telefonálást. A csapatot végül két részre osztották, az egyik csoport csak a kimenő, a másik csak a bemenő hívásokkal foglalkozik.

Arra a kérdésre, miszerint a járvány alatt könnyebb volt-e az innováció, az előadók egyöntetűen azt válaszolták hogy természetesen, hiszen rá voltak kényszerülve az újszerű megoldások alkalmazására. A tapasztaltok fényében Catharna Isberg fontosnak tartja, hogy a vezetők engedjék át a felelősséget a beosztottaknak, így csak akkor kell beavatkozni, „megragadni a kormányrudat”, amikor súlyosbodik a helyzet, majd a válságkezelést követően ismét lazítani lehet a gyeplőn. Casey Bruck elsősorban programszervezéssel foglalkozik, viszont a járvány alatt lett némi szabadideje, aminek köszönhetően alkalom nyílt kísérletezésre, innovációra. Amanda Keaveny szerint ha valamihez megvan a szenvedély és a motiváció, akkor csinálni kell és működni fog! Isberg azt hangsúlyozta, hogy a vezetőknek jobban oda kellene figyelniük a beosztottakra, és sokkal többször kell igent mondaniuk az egyéni ötletekre.

A svéd könyvtárigazgatótól a piaci digitalizálási partnerek felől is érdeklődtek, pontosabban azt firtatták, hogyan lehet egy könyvtár komoly partner ezen a téren. Isberg szerint a láthatóság a lényeg, ami sok munkát és még több időt igényel! Viszont ha láthatóvá válik, akkor egy könyvtár meg tudja mutatni, hogy mire képes; ehhez össze kell hangolni a tagintézmények munkáját. Mindazonáltal ez nem könnyű terep, hiszen nem a könyvtár az első hely, ha felmerül a digitális innováció témaköre. Ezért proaktívnak kell lenni!

Whitney Oakley-nál az iránt érdeklődtek, hogy nehéz volt-e az időseket megtanítani a digitális szolgáltatásokra. Oakley szerint a válasz igen és nem egyszerre. A kollégák mindegyike más és más tapasztalatot szerzett és jegyzett fel a vezetett hívási naplójában, amelyekben összegyűjtötték a tapasztaltakat. Összességében elmondható, hogy kis mértékben volt szükség technikai támogatásra, a többség csupán beszélgetőtársra vágyott. Van Kempen szerint Hollandiában a hasonló célú használóképzés általában a könyvtárakban zajlik, ám a járvány alatt ezt a szerepet többnyire szomszédok és ismerősök vették át. Szerinte a könyvtárak által széleskörűen alkalmazott webináriumok és oktató jellegű YouTube-videók csak az alapok átadására alkalmasak.

Binoy Mathewtől is kérdezték, hogyan lehet jó partner a könyvtár, utalva arra tényre, hogy az indiai faluban az egyszemélyes könyvtár széles körű partnerhálózattal bír. Az előadó szerint ennek magyarázata az, hogy a szolgáltatások integrálva vannak az önkormányzati feladatellátásba, így az egyes partnerek egy szervezeti egységen belül működnek, és közös cél vezérli őket.

Brucktól és Keavenytől az iránt is érdeklőtek, hogy miként választják ki a mobil tanulólabor megállóit. A válasz szerint az első hetek próbálkozással teltek, egyes helyszínekre sokan kijöttek, valahová kevesebben, de lassan kialakult a szolgáltatás menete, a szegényebb környékek elkezdtek több gyermeket kiküldeni a könyvtárbuszhoz. A szolgáltatás kulcsa a szülők előzetes tájékoztatása volt, így időben értesülhettek a mobil tanulólabor létezéséről. A könyvtári szférát támogató CARES-segély révén indokolt esetben a rászoruló családok számítógéphez jutását is tudták segíteni az ajtókon bekopogó „mobil” kollégák.

Innováció kontra félelem a vírustól – merült fel a következő kérdés témája. Oakley szerint a félelem kis mértékben jelen volt, főleg azért, mert nem tudták, mi fog történni. Az első két hét után már tisztában voltak vele, hogy hosszú távú intézkedésekre számíthatnak, ám a közösség biztonsága vált prioritássá, amit elősegítendő igyekeznek empatikus embereket felvenni a könyvtárba. Isberg és munkatársai a járvány alatti intézkedések tervezése közben számba vették a félelmet, ám hozzászoktak a megváltozott körülményekhez, a rugalmas nyitási fokozatokhoz, például alaposan megvitatják a székek biztonságos elhelyezését is a könyvtáron belül. Általános tapasztalatként elmondható, hogy a plexifal keltette gyötrelemtől ők is szabadulnának már…

Arra a kérdésre, hogy hogyan tud segíteni a könyvtár a körülmények feldolgozásában, Isberg az igények meghallgatásának fontosságát emelte ki. Helsingborgban is visszaesett az olvasók létszáma a járvány alatt, ugyanakkor újakat is nyertek, így a cél az, hogy visszahódítsák a régieket és megtartsák az újakat.

Megmarad-e a gyors innováció keltette lendület a koronavírus-járványt követően? Erre a kérdésre Amanda Keaveny a közösség és az inspiráló környezet létfontosságú szerepét emelte ki. Egyszerűen érdekeltek voltak ebben a szolgáltatásban, így közös munkával meg tudták valósítani azt. A kutyagumi példájával élt: ha mindenki felkap csak egy darabot egy zacskóval, akkor tiszta lesz a környék, de ha továbbra is mindenki egymásra mutogat, akkor nem lesz megoldás a problémára.

Isberg is elismerte a szakma gyors reagálását, ám egyúttal figyelmeztetett arra is, hogy a jövőben még gyorsabbnak kell lenni. Ciklikus működésre van szükség, állandó próbálkozással és alkalmazkodással. Növelni kell a párbeszédet, csökkenteni kell a beosztottak feletti kontrollt. Ez a bizalmon alapuló újfajta vezetői mentalitás nagy kihívást jelent a könyvtári szakmának.

Az utolsó kérdésben tanácsokat kértek az olvasók visszahódítására. Oakley szerint minden könyvtár más lesz a járványt követően. Ők kisvárosként szerencsések, mivel ha a lakosság akár a digitális, akár a fizikai térben keres kapcsolatokat, egyedül a könyvtárhoz fordulhat. Binoy Mathew már szeptemberben újra kinyitott, az emberek pedig már megszokták az általa „új normális életként” jellemzett körülményeket. Helsingborgban ugyan nyitva vannak a könyvtárak, ám a közösségi funkció még nem térhetett vissza. Isberg szerint a „pop-up” megoldás a kulcs, vagyis könyvtárosként légy ott, ahol a polgárok vannak, és csinálj olyat, ami releváns a számukra!

Az összefoglalót Bódog András készítette, közreműködött Szabó Piroska