Hír

A tavaly indult Német-holland dialógus a könyvtárak jövőjéért együttműködési program  keretében 2020. november 16-án online konferenciát szerveztek Why do Libraries need buildings – Miért kell a könyvtáraknak épület?  címmel. A webszeminárium moderátorának szerepét Barbara Lison, az IFLA leendő elnöke, egyúttal a Brémai Városi Könyvtár (Stadtbibliothek Bremen) igazgatója töltötte be, az előadók közül Hollandiát Theo Kemperman a Rotterdami Közkönyvtár (de Bibliotheek Rotterdam) igazgatója, míg Németországot Olaf Eigenbrodt, a Hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár (Staats- und Universitätsbibliothek Hamburg) főtanácsosa, a könyvtári épületek szabványosításának szakértője képviselte.

A szeminárium témáját a könyvtár mint harmadik hely koncepciója adta. A Rotterdami Központi Könyvtárat (Bibliotheek Rotterdam- https://en.wikipedia.org/wiki/Central_Library_of_Rotterdam; https://en.rotterdam.info/locations/central-library/;  https://www.bibliotheek.rotterdam.nl/) jelenleg éppen e cél elérése érdekében jelentősen átalakítják. A közösségorientált megközelítés alapvető egy olyan 650 ezres városban, amely lakosságának felét bel- és külföldi bevándorlók teszik ki. Így a könyvtárnak sok kihívással kell szembenéznie szociális és kulturális téren egyaránt. A központi könyvtár a legnagyobb kulturális intézmény Rotterdamban mintegy 23 millió eurós éves költségvetéssel, 700 ezres gyűjteménnyel – ennek több mint harmada célirányosan az iskolákat szolgálja ki – valamint 1400 tanulói térrel. A várost lefedő 21 fiókkönyvtár többségét a helyi közösségek  tudatosan harmadik helyként tartják számon – az otthon és az iskola/munkahely mellett.

A könyvtári közösségi tér célja, hogy mindenki számára elérhető legyen, teret adva személyes találkozóknak, workshopoknak, közösségi interakciónak, elősegítve a boldog élet megteremtését mind egyéni, mind társadalmi szinten. További fontos társadalmi szerep az egyenlő bánásmód, az információhoz való szabad hozzáférés és az önkéntesség. A harmadik hely koncepciójának lényege, hogy invitáló, informális teret adjon a társadalmi együttélés számtalan formájához. A közkönyvtárak kurrens kihívása a „téralkotás – Place Maker”, amelynek keretében nagyvárosi környezetben alakítanak ki vonzó, egyedi identitással bíró, a diverzitást és az intergenerációs egységet hirdető, a helyi gazdaság regenerációját segítő közösségi tereket. Ez ideálisan a környéken található, hasonló tevékenységet űző olyan partnerekkel valósítható meg, mint az üzletek, a kulturális partnerintézmények, a kávézók és az éttermek.

Olaf Eigenbrodt mint a Hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár (https://www.sub.uni-hamburg.de/bibliotheken.html; https://de.wikipedia.org/wiki/Staats-_und_Universit%C3%A4tsbibliothek_Hamburg) képviselője a felsőoktatási könyvtárak legjellemzőbb feladatainak felsorolásával kezdte előadását: ez az open access, az elektronikus források, az open online kurzusok, a kutatási adatmenedzsment és a digitális bölcsészet. A fő kérdés azonban, hogy mindezekhez szükség van-e magára a könyvtár épületére. Filozofikus és praktikus megközelítése szerint igen, ugyanis mindezen felsorolt tevékenység középpontjában a tanulás áll. Véleménye szerint az intézményesült tudást leginkább intézményesült térben lehet átadni, ugyanis számít, hogy hol tanulunk, milyen tér vesz közbe minket ez idő alatt. Egy ilyen helynek meg kell felelnie az együttműködés, a kommunikáció, a konzultáció és támogatás, illetve a hozzáférés feltételeinek, valamint egyedi atmoszférájával vonzóvá kell válnia a hallgatók számára. Mindezen tényezők tükrében várhat a könyvtári közösségi tér harmadik hellyé a campuson.

A panelbeszélgetés a könyvtáron belüli emberi kapcsolatok témája körül zajlott. Az előadók szerint a társadalom alapvető építőkockája a közösségi térben történő találkozás. Ilyen tekintetben a digitális tér korlátozott, a személyes találkozás élménye pótolhatatlan.

Hangsúlyos kérdés, hogy a könyvtárnak a harmadik helyként milyen vetélytársakkal kell megküzdenie és a közösségi funkciót milyen partnerkapcsolatok mentén tudja ellátni. Kemperman szerint a közkönyvtárak vitális fizikai találkozási helyek a társadalomban. A könyvtári terek azonban nem csupán az olvasók számára hasznosak, a környéken elérhető partnerek is felhasználhatják azokat, így kölcsönösen mindenki számára hasznos szolgáltatást képeznek. Az olyan vetélytársakkal szemben, mint a színházak és a múzeumok, azért élvez jelentős elsőbbséget a könyvtár, mert ezaz egyetlen közintézmény amely valóban mindenki számára egyformán elérhető.

Eigenbrodt szerint a felsőoktatási könyvtáraknak a kulturális szférában nincs hasonló vetélytársa. A közösségi funkció tekintetében a campuson és annak közelében elérhető ebédlők, éttermek és apartmanok inkább számítanak rivális szolgáltatásnak. Azonban a fentiek hiába népszerű találkozási helyek, tanulásra sokkal alkalmasabbak a könyvtári terek. Abban viszont lát fantáziát, hogy a hamburgi közkönyvtár és a szomszédos múzeum közösen alakítsanak ki harmadik helyet, mivel a közelmúltban a múzeum is nyitott ebbe az irányba.

A közönségrészéről a konfliktuskezelés tapasztalatairól érdeklődtek. Kemperman szerint ez a mindennapok része a közkönyvtárakban, pláne, hogy a járványhelyzet miatt az emberek könnyebben túlreagálják a problémákat. Az ő gyakorlatuk szerint a kialakult konfliktust ki kell beszélni és szóban megoldani. Vannak erre a feladatra kiképzett szakembereik is, de az igazgatónak is központi szerep jut a panaszok kezelésében. Klasszikus könyvtári konfliktus a csendes olvasás kontra a zajos közösségi tér. Eigenbrodt szerint az ideális megoldás erre a tér felosztása zajos és csendes részre. Mivel Németországban a felsőoktatási könyvtárak többsége közkönyvtári feladatokat is ellát, így számukra sem ismeretlen a rendszeres konfliktuskezelés. Arra kérdésre miszerint hogyan lehetne a fenntartó figyelmét alulfinanszírozott környezetben hatékonyabb felhívni az égető problémákra, Eigenbrodt azt a tanácsot adta, hogy a konkrét közösségi igényeket tolmácsolják a döntéshozók felé.

Az összeállítást Bódog András készítette